Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

184 idejüleg T. Pálról, ennek fentebb felsorolt jogutódaira szállott át, kik az ingatlant mindezideig szakadatlanul birtokolták. Érvelése szerint azonban ugy az alperes, mint jogelődei az ingatlant a reáljogu gyógyszertár megszűnése után is csak a község nevében, ennek hozzájárulásával és engedélyével használták, a község közönségétől, mint tulajdonostól függő engedély tudatában gyakorolt eme birtoklás pedig tulajdonszerzésre nem vezethetett. Abból az e helyütt is irányadó tényállásból, amely szerint a felperes és reáljogu gyógyszertárának a kezelője között létesült és a reál gyógyszertári jog fennállásának feltételéhez kötött szerződéses viszony a reál gyógyszertári jog megvonásával megszűnt, továbbá abból, hogy jóllehet felperesnek az ingatlan visszaköveteléséhez való joga a reál gyógyszertári jog eme megszűnésével szükségképen megnyilt, mindazonáltal felperes ettől az időtől kezdve a kereseti ingatlanon bizonyitott tulajdonosi jogot nem gyakorolt és az ingatlan átruházása, sem annak időközben szőlővel történt beültetése, sem beépitése ellen fel nem szólalt, okszerű a következtetés arra, hogy 1878. évi június 28-át követőleg F. István és ennek jogutódai a kereseti ingatlant nem T. Pálnak a felperessel kötött haszonkölcsön szerződése alapján és nem a felperesi község által a reáljogu gyógyszertár volt kezelőjének nyújtott javadalmazás cimén és rendeltetésével, hanem a tulajdonost megillető és az ingatlannak a személyjogu gyógyszertár mindenkori átruházásával, egyidejűleg történt átvételében kifejezésre jutott birtoklás tudatában tulajdonosi akarattal birtokolták, a 32 évet meghaladó időn át szakadatlanul tulajdonosi akarattal gyakorolt eme háboritlan békés birtoklásuk pedig elbirtokláshoz vezetett. Nem változtat ezen az, hogy az alperes arra, hogy F. István a kereseti ingatlant T. Páltól a személyjogu gyógyszertár megszerzésével egyidejűleg megvette, bizonyítást meg nem ajánlott, mert a 32 év leteltével befejezett háborittatlan békés birtoklás alapján az elbirtoklás a birtokos jóhiszeműségére és a jogalapra való tekintet nélkül bekövetkezik. Miután végül az időközben foganatositott betétszerkesztés nem tartozik azon esetek közé, melyek az elbirtoklást az anyagi jog szerint félbeszakítják. Ennélfogva az alperes azon az alapon, hogy jóhiszemű jogelődei birtoklási idejének hozzászámitásával a kereseti ingatlan tulajdonát elbirtoklás utján megszerezte, a keresettel szemben joggal érvényesíthette azt a kifogást, hogy a felperes kereseti joga elévülés következtében megszűnt, a fellebbezési bíróság tehát nem sértett anyagi jogot azzal, hogy a felperest keresetével a kereseti jog elévülésének indokából elutasította s nem sértett jogszabályt azzal sem, hogy az alperes tulajdonát elbirtoklás cimén a kereseti ingatlanra megítélte. (1924. február 21. — P. III. 1665/1923. sz.) 299. Elidegenítési és terhelési tilalom. Bsz. 392—396. §. Ha a szülő ingatlanát ajándék cimén mind élő, mind utóbb születendő gyermekeire ruházza át: a tulajdonjogot csak az élő gyermekek javára lehet bekebelezni, de a még életben nem lévő megajándékozottaknak a szerződésen alapuló jogai, ép ugy mint