Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

182 Az idézett 52. cikkben foglalt abból a rendelkezésből, amely szerint ,,a községektől és a lakosoktól természetbeli szolgáltatások és szolgálatok csakis a megszálló hadsereg szükségleteire követelhetők", levonható az a következtetés is, hogy az egyébként törvényszerű rekvirálás annyiban, amennyiben a megszálló hadsereg szükségleteit meghaladja, szintén jogtalan. Az ilyen jogtalanságból származó sérelem azonban birói uton nem orvosolható, mert annak megállapítása, hogy mennyi valamely hadseregnek a szükséglete, nem birói feladat és birói uton szakszerűen meg sem oldható kérdés. Ellenben birói hatáskörben lehet, tehát kell is eldönteni azf a magánjogi kihatásai miatt jelentős kérdést, vájjon jogos-e az olyan ellenséges katonai rekvirálás, amelyet nem a megszálló hadsereg szükségleteinek fedezése végett, hanem más célból rendeltek el. Erre a kérdésre a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának a fentebb előadottaknál fogva tagadó értelemben kellett válaszolnia. IV. Az ellenséges katonai rekvirálás, amely letér a törvényszerűség útjáról, a fegyveres erőnek fenyegető veszélye alatt végbemenő, de legalább is önhatalmú, jogtalan támadás a tulajdon ellen. Európaszerte követett és nálunk a 2.528/1916. M. E. számú (lg. Közi. XXV. évf. 8. sz. 301. 1.) rendelettel belföldi jogszabályban is kifejezésre jutó nemzetközi jogi elv, hogy a katonai csapattestek, ha hazájuk határain kivül levő területekre kerülnek, ott a területenkívüliség jogát élvezik. Ez a jog illette tehát azokat az ellenséges csapattesteket is, amelyek Magyarországnak magyar közigazgatás alá tartozó egyes területeit annak idején megszállva tartották. A területenkívüliség joga azonban nem áll útjában annak, hogy a magyar bíróság az emiitett jogtalan rekvirálások magánjogi hatását a magyar magánjogi igazságszolgáltatásnak alávetett személyek jogviszonyaira a magyar magánjog szabályai szerint ítélje meg. Fennálló magyar jogszabály, hogy a szerző tulajdonossá lesz, ha a tulajdonos a dolgot a szerzőnek adja át és érvényes jogalapon megegyeznek abban, hogy a dolog tulajdona a szerzőre szálljon. Ily átruházással tulajdonossá lesz a szerző abban az esetben is, ha a dolog nem volt az átruházó tulajdona, kivéve, ha a szerző a dolgot ingyenesen szerezte, vagy ha nincs jóhiszemben és kivéve, ha a tulajdonostól (a főbirtok fennforgása esetében a közvetlen birtokostól) a dolog birtokát erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával vagy egyébként beleegyezése ellenére jogtalanul, vonták el. A legutóbb emiitett szabállyal szemben a közforgalom biztonságának megóvása végett jogunk a kereskedelmi törvény (1875: XXXVII. t.-c.) 299. és 300. §-ának nyomán haladva és a végrehajtási törvény (1881: LX. t.-c.) 110. §-ának utolsó előtti valamint 96. §-ának 2. bekezdésével összhangban megengedi, hogy bizonyos meghatározott esetekben (kereskedőnek üzleti körében, közárverésen, nyilvános vásáron stb.) jóhiszemű harmadik személyek tulajdont szerezhessenek, tekintet nélkül arra, hogy az előbbi tulajdonos minő módon vesztette el a dolog birtokát. A jelen indokolás III. részében előadottaknál fogva nem jogos az ellenséges rekvirálás, ha célja az, hogy a megszálló hadsereg a rekvirált dolgokkal kárpótlást nyújtson olyanoknak, akiket valamely rekvirálás aránytalanul sújtott.