Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

177 286. 1877: XX. t.-c. 20., 35., 113. §. Kiskorú örökös még gyámhatósági jóváhagyás mellett sem kötelezheti magát arra, hogy örökhagyó tartozásaiért nemcsak az örökség erejéig, hanem egész vagyonával legyen felelős. (K. 1916. máj. 30. P. VII. 1816 916.) 287. 1877: XX. t.-c. 113. §. A gyámhatóság által is jóváhagyott oly egyesség, melyben a nyert ellenérték és a joglemondással vesztett érték közt a közönséges életfelfogásokhoz mért aránytalan különbség mutatkozik a kiskorú hátrányára, a kiskorura nem kötelező. K. A kir. Kúria az egyességileg (gyermektartás megváltásául) megállapított és alperes által egyszersmindenkorra lefizetett 3000 korona összeget cly csekélynek tartja, hogy annak kamata a kiskorú S. Jozefin tartására a közönséges élet tapasztalatai szerint elégtelen. Minhogy pedig az 1877: XX. t.-c. 113. §-a alapján a gyámhatóság által is jóváhagyott oly egyesség, melyben a nyert ellenérték és a joglemondással vesztett érték közt a közönséges életfelfogásokhoz mért aránytalan különbség mutatkozik a kiskorú hátrányára, a kiskorura nem kötelező s mint ilven megtámadható: a kir. Kúria felperesek keresetét az általuk vitatott tévedés megállapítása nélkül is alaposnak és az egyesség hatálytalanítása mellett alperes tartási kötelezettségét vagyoni viszonyaihoz mérten megállapíthatónak találja. (1918. máj. 16. P. III. 1283/918.) 288. 1877: XX. í.-c. 113. §. 453. sz. A kiskorú nevében kötött egyesség azon az alapon, hogy a kiskorú kellően képviselve nem volt, még akkor is megtámadható, ha az egyességet az árvaszék jóváhagyta. A biróság vizsgálat alá veheti azt a kérdést is, hogy a kiskorú részéről kötött ügyletben megfelelő-e a visszteher. K. Az egyességet a felperesre vonatkozóan érvényesen kötöttnek tekinteni annak dacára sem lehet, hogy az árvaszék azt jóváhagyta, mert ez nem zárja el a bíróságot annak a megvizsgálásától és megbirálásától, hogy a gyámság vagy gondnokság alatt álló személy helyesen volt-e képviselve az ót terhelő ügylet megkötésénél. Téves a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a gyámhatóság belátására van bízva, s így nem tartozik a bíróságra annak a meghatározása, hogy a kiskorú részéről kötött ügyletnél megíelelő-e a visszteher, mert a biróság ezt a kérdést is vizsgálat alá veheti. A tényállás szerint a felperes, akit a leltári becsű szerint 33,000 K-nál értékesebb hagyatékból az 1840. évi VIII. t.-c. 18. §-a szerint egyötödrész illetett volna özvegyi jogtól mentesen, ehelyett csak egynyolcadrészt kapott, s ezzel szemben a visszteher az volt, hogy az id. S. Henriket illető kikötmény felerészét, amely a hagyatékot terhelte, az özvegy vállalta magára. A kikötmény felerészének értéke a tényállás szerint 350 K, ebből egyötöd rész, vagyis 70 K. terhelte volna évenként a felperest. Ez az ellenérték tekintettel arra, hogy a kikötményre jogosított már magas korban volt, míg az elsőrendű alperes fiatal colt, nem megfelelő; az ügyletet tehát lényegileg vissztehernélkülinek kell Térfy: Döntvénytár. 12