Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

150 módosíthatja az alsófoku bíróság ítéletének perorvoslattal meg nem támadott s hivatalból sem felülvizsgálandó intézkedését, amikor és amennyiben ennek jogalapja az ítélet perorvoslattal megtámadott s vele kapcsolatos intézkedésének megváltoztatása avagy megsemmisítése következtében megdőlt s ekként az ítélet perorvoslattal meg nem támadott része tarthatatlanná válván, helyette az ítélet egyéb uj rendelkezésének megfelelő más törvényes intézkedésre van szükség. Erre vonatkozóan a Bp. 387. §-a három kivételt állapit meg. Először megfelelő perorvoslat nélkül is mindig felülvizsgálandónak nyilvánítja a hivatalból figyelembe veendő semmisségi eseteket; másodszor kimondja, hogy a vádló részéről, habár a vádlott terhére használt perorvoslat mindig a vádlott javára használtnak is tekintendő; s harmadszor elrendeli, hogy a perorvoslattal élő vádlott javára szolgáló körülmény alapján, ha ez más vádlott javára is fennforog, az Ítélet az utóbbi javára is megváltoztatandó, illetve megsemmisítendő, habár ez nem is élt perorvoslattal. A Bp.-nak most ismertetett rendelkezéseiből ellenkező jogszabály hiányában az tűnik ki, hogy a Bp. fokozottabb védelemben kívánja részesíteni a vádlott érdekét s ennek terhére az ítélet súlyosbítását hivatalból nem, hanem csakis olyan perorvoslat alapján engedi meg, amely ebben az irányban a felülvizsgálat törvényes alapjául szolgálhat. Ehhez képest csupán a vádlott javára használt perorvoslat folytán jogerőre nem emelkedett ítéleti intézkedést a vádlott terhére súlyosbítani nem lehet. Amikor tehát a vádló az elsőfokú bíróság ítéletének a vádbeli cselekmény minősítésére vonatkozó intézkedésében megnyugodott s ekként ez a rendelkezés in pejus jogerőre emelkedett, azt a másodfokú bíróság a vádlott javára egyébként bejelentett perorvoslat alapján foganatosított felülvizsgálat keretében immár nem súlyosbíthatja; sőt ha a minősítés kérdésében a vádlott s ennek érdekében más sem fellebbezett, az elsőfokú bíróság ítéletének a vádbeli cselekmény minősítésére vonatkozó intézkedését hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok hiányában, valamint a Bp. 387. §. utolsó bekezdésének esetén kivül a másodfokú bíróság felül sem vizsgálhatja. Ily esetekben tehát a harmadfokú bíróság a vádlott cselekményét az elsőfokú bíróság Ítéleténél súlyosabban akkor sem minősítheti, ha azt a másodfokú bíróság a vádlott javára használt fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság ítéleténél enyhébben minősítette s e miatt a vádló a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján semmisségi panasszal élt, mert a Bp.-nak fentebb ismertetett rendelkezései nem hagynak fenn kételyt abban az irányban, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét az elsőfokú bíróság ítéleténél a vádlónak abban való megnyugvása folytán akkor sem minősíthetné súlyosabban, ha arra a törvény szigorúbb intézkedését találná is alkalmazandónak; már pedig a minősítés tekintetében in pejus jogerőre emelkedett elsőfokú bírósági ítélettel szemben a harmadfokú bíróság sem hozhat a vádlottra nézve súlyosabb ítéletet, mint amilyent a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet ellen használt fellebbezés keretében a Bp.-nak erre vonatkozó rendelkezései szerint hozhatott volna. Ezek szerint a kir. Kúriának a vádbeli tett minősítésére vonatkozó szabadságát a Bp. perorvoslati rendszere a jelzett irányban korlátozza, erre az esetre vonatkozóan tehát a jelen határozat rendelkező részében megálla-