Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

145 les beszámítás jogi alapja, a letartóztatásnak a vádlott hibáján kívüli hoszszu tartama, a törvény parancsoló rendelkezésének megsértéséről, tehát semmisségi ok fennforgásáról sem lehetne szó, következésképen hiányozna a felülvizsgálanak előfeltétele s ekként a beszámitás téves mellőzése orvoslás nélkül maradna. De ettől eltekintve, az általános perjogi szabályok szerint valamely időfolyamat viszonylagos tartamának megállapítása, mint az arra vonatkozó tényekből s körülményekből vont következtetésre alapitott értékelés eredménye, jogkérdésnek veendő, az tehát nem olyan ténybeli megállapítás, mely a semmisségi panasz keretéből ki van zárva. Ugyanez áll arra a kérdésre is, hogy valaki hibás-e valamely esemény, állapot, mulasztás, vagy azok következményei miatt, akár szándékosságból, akár gondatlanságból fakadt is ez a hibája. Nyilvánvaló tehát, hogy a most tárgyalt kérdésekel nem lehet kizárni a felülvizsgálat keretéből, ha a semmisségi panaszt az előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak a Btk. 94. §-ában szabályozott köteles beszámítása végett használják. Kívánatos azonban, hogy az alsófoku bíróságok, szem előtt tartva a Bp. 327. §-a 2. bekezdésének e) pontját, a Btk. 94. §-ára alapitott határozatuk meghozatalánál tüzetesen állapítsák meg a beszámitás jogi alapját, vagy annak hiányát, mert habár a Bp. 505. §-ának második bekezdése szerint az ítéletnek az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítására vonatkozó mulasztása az e tárgyban hozandó külön végzéssel pótolható, a beszámitás hallgatag mellőzése, avagy az ezen kérdésre vonatkozó indokok tüzetes kifejtésének hiánya, félreértésre adhat alkalmat s az erre vonatkozó perorvoslat esetében megnehezítheti a felülviszgálat alapos foganatositását. A Btk. 9'i. §-ának utolsó tétele, valamint a Bp. fentebb már emiitett 537. §-ának utolsó bekezdése, továbbá az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítandó s illetve beszámítható időtartamát illetően foglal magában köteles jogszabályt, amennyiben a Btk. 94. §-a szerint a büntetésből nem szabad többet kitöltöttnek nyilvánítani, mint amennyit az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság tartama kitesz, a Bp. 537. §-ának utolsó bekezdése szerint pedig a járásbirósági eljárásban az előzetes letartóztatás teljes tartama mindig levonandó a büntetésből. Az ezen tiltó s illetve parancsoló rendelkezéssel ellenkező bírói határozat tehát szintén alapul szolgálhat a Bp. 385. §-a 2. pontjában meghatározott anyagi semmisségi ok megállapítására, következésképen az e címen használt semmisségi panaszt sem lehet kizártnak tekinteni, az ügy érdemének felülvizsgálata keretébe tartozván annak az eldöntése, hogy csakugyan fennforog-e a panaszlott törvénysértés, vagy sem. Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítása körül leggyakrabban felmerülő vitás kérdésekre vonatkozó fentebbi törvényhelyek mellett meg kell még említeni a m. kir. Kúria 4. számú teljesülési határozatát is, mely arra nézve foglalt magában irányadó szabályt, hogy a súlyosabb jellegű szabadságvesztésbüntetés esetében az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság arányos beszámításának van helye, arra nézve azonban, hogy ilyen esetekben milyen arány vétessék alapul, ez a teljes ülési határozat s egyéb törvényes intézkedés sem ad útmutatást, mihez képest ahhoz sem fér Térfy: Döntvénytár 10