Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

142 Bp. 385. §-a 2. pontjának keretét indokolatlanul megszükitené, ezzel a feleket megillető lényeges jogok esetleges megsértésének perrendszerü orvoslását tenné lehetetlenné, ami a törvénynek nem célja. A Bp. 385. §-ának 2. pontja ugyanis a feleknek abban a tekintetben kiván módot adni a jogorvoslatra, hogy az anyagi törvénynek a büntetésre vonatkozó összes rendelkezései helyesen alkalmaztassanak s az anyagi törvény minden idevágó szabályának figyelembevételével törvényes büntetés szabatván ki, a vádlottat a bűnösségével arányos megtorlás érje. E törvényesség körébe tartozik azonban az is, hogy ami az előzetes letartóztatásból vagy a vizsgálati fogságból a büntetésbe beszámítandó, az beszámíttassák, amit ebből levonni nem szabad, az le ne vonassék, mert ellenkező esetben a bíró által kiszabott büntetés nem lesz törvényesnek mondható. De különben is a büntetőtörvénykönyv 94. §-a és a vele kapcsolatos egyéb törvcnyrendelkezések a beszámítás, vagy be nem számítás szempontjából sulyosítást, vagy enyhítést tartalmaznak, ezeknek a jogszabályoknak helytelen alkalmazása tehát a törvényben a sulyositásra és az enyhítésre nézve vont határok meg nem tartását eredményezné, mert a vádlottra nézve nemcsak az sulyositás vagy enyhítés, ha a büntetés kiszabásánál terhére, vagy javára a Btk. 90., 91., 92, §-ait alkalmazzák, hanem az is, ha kiszabott büntetésébe vizsgálati fogságát, illetve előzetes letartóztatását betudják vagy be nem tudják. Minthogy tehát a Bp. 385. §-ának 2. pontjában kiemelt „megengedett enyhítés vagy sulyositás" a Btk. 94. §-ának rendelkezése által szintén megvalósítható, amennyiben a fentebbiek szerint az előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak beszámítása, vagy be nem számítása a megállapított büntetés határait nagyon is befolyásolhatja, ezért az e téren elkövethető jelentékeny törvénysértések megszüntetése végett a Bp. 385. §-ának 2. pontja alapján érvényesíthető anyagi semmisségi ok cimén a perorvoslatnak, nevezetesen a semmisségi panasznak a felek részéről való használását a törvény nem zárhatja ki s a fentebbiek szerint kifejezetten ki sem zárja. Ezzel szemben nem lehet súlyt helyezni arra, hogy a Bp. 385. §-ának 2. pontja a beszámítás kérdését a Btk. 94. §-ában és a Bp. 327. §. második bekezdésének e) pontjában előforduló szövegbeli törvényes kitételekkel külön ki nem emeli, mert ebből nem lehet arra következtetni, hogy a törvény a beszámítás körül elkövethető törvénysértéseket ennek az anyagi semmiségi oknak köréből ki akarta volna zárni, mert hiszen a törvényben ez kimondva nincs, a Bp. 385. §. 2. pontjának általános és tág meghatározása keretében pedig a Btk. 94. §-át és az azt kiegészítő egyéb törvényrendelkezéseket, mint oda tartozókat, épen ugy lehet és kell is elhelyezni és figyelembe venni, mint a Btk. általános részének egyéb e körbe tartozó jogszabályait, hogy ekként az anyagi igazság érvényesülése ebben az irányban se ütközzék akadályba. Bár ezek után a fentebbi jogegységi határozat nem szorul bővebb indokolásra, annak megfelelő alkalmazása szempontjából mégis kívánatos, hogy a m, kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa bővebben foglalkozzék azokkal a törvényes rendelkezésekkel, amelyek az előzetes letartóztatás és vizsgálati