Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

ib9 A vádlott a nemzeti hadsereg és a hatóságok súlyos célzatos megrágalmazásával csorbította a magyar állam és a magyar nemzet becsületét és ártott azok jóhirnevének, most pedig felmentése céljából nagy általánosságban ismeretlen, vagy sejtett, gyanított emberek törvénytelenségeit, merényleteit akarja bizonyítani. így azonban az állított, a híresztelt adatanyagot a bizonyítani akart anyag nem fedi, amely ennélfogva a vádbelí, az alsóbiróságok által valótlanoknak talált rágalmak valóságának ellenbizonyítására teljesen alkalmatlan. A kir. ítélőtábla tehát helyesen utasította el a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett indítványt, amelynek nyilvánvalóan nem volt más célja mint a soknemü bizonyítási anyagnak célzatos összekeverése és a bűnvádi eljárásnak ezzel való elhúzása. Az alaki okon panaszolt sérelem mindezeknél fogva nem történt meg. Ami a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján bejelentett panaszt illeti, az abban áll, hogy a vádlott által szolgáltatott tényállításokra alapítottan a magyarság ellenségei később külföldi időszaki lapban cikkeket tettek közzé, amelyek a magyar nemzet állandó rágalmai pellengéren tartásának célját szolgálták, a vádlott cselekménye ennélfogva sajtóvétségnek veendő. Minthogy pedig a külföldi időszaki lapban közzétett sajtóközlemények megjelenésétől a vádlott elleni bűnvádi eljárás megindításáig a 6 hónap eltelt, a sajtójogi elévülés bekövetkezett, ebből az okból a vádlott bűnösségének megállapítását az elévülés kizárja, amit a kir. ítélőtábla a védelem szerint törvényeilenesen figyelembe nem vett. A kir. Kúria ezt a panaszt is alkalmatlannak találta. A törvénynek rendelkezéseivel való torz játék lenne ugyanis, ha a védelmi felfogás mellett lehetővé tétetnék, miként a haza belső ellenségei külföldre szökve, ott az állam és a nemzet becsületét, jóhirnevét rágalmazó tények terjesztésével a külföldi ellenséges sajtó utján csorbítsák, aztán gondosan bevárva a sajtóelévülési 6 hónap leteltét, hazajönnek és követelhetnék, hogy a kivárt elévülés okán feleletmentességük elismertessék. De ettől el is tekintve, a védelem felfogása jogilag azért tarthatatlan, mert a magyar sajtótörvény csak a magyar sajtószabadságot védi és pedig azért, mert az a magyar alkotmányos szabadság lényeges része. Ámde ez a sajtótörvény és annak a sajtószabadságot védő, kímélő, a sajtó szellemi munkásainak felelősségét, az eljárás terhét és különösen az elévülés időtartamát is enyhítő intézkedései nem vonatkoznak egy idegen állam sajtójára és annak munkásaira, amellyel illetve akikkel szemben a magyar állam sem a törvényes rendészeti ellenőrzést nem gyakorolhatja, sem a törvény szerint való büntetőjogi felelősségre vonatásukra irányuló igényét nem érvényesítheti. A sajtótörvény területi és személyi hatályának ily tág és a megfelelő viszonossággal sem ellenértékelt kiterjesztését semmiféle törvény nem irja elő; a sajtótörvények magyar államjogi természete pedig természetesen kizárja a magyar sajtójog nemzetköziesitését. Egyébként mindezeken felül fontos és kiemelkedő az, hogy a jelen eljárás tárgya egyedül és kizáróan csak az, miképp a vádlott a valónak elfogadott és e felülvizsgálatnál irányadó tényállás szerint Bécsben szóval olyan valótlan tényeket állított és terjeszett, amelyek alkalmasak arra.