Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

126 szerint: ,,ugy látja a bizottság, hogy a gazdasági életnek forgalmi ága a legbetegebb, ami a visszaéléseket illeti, mert bár a termelési ág talán még válságosabb helyzetben van, betegségének oka inkább tárgyi természetűek, különösen ami az ipart illeti, melynek nyersterményterületei jobbára elvesztek. A gyógyítás tehát leginkább a közvetités, az áruforgalom területén szükséges. A javaslatban hat cselekménycsoportba (tényálladéki csoportok) sorolt visszaélések tehát csak a termelés és különösen a forgalmi életben előforduló mesterséges árfokozás esetei," A törvény javaslatának a 9. §-ra vonatkozó indokolás szerint pedig ,,a javaslat szükségesnek tartja, hogy a gazdasági élettel oly szoros kapcsolatban álló eme bűncselekmények elbírálásánál fokozzuk az Ítélkezés alaposságát és szakszerűségét azáltal, hogy az Ítélkezésben az őstermelés, az ipar és a kereskedelem érdekének képviselői is résztvegyenek; ezek fogják támogatni a hivatásos birót e gazdasági vonatkozású visszaélések elbírálásánál irányadó szakszerű szempontok kellő értékelhetése érdekében." Ugy a javaslat büntető rendelkezésein és az egyes bűncselekmények elnevezésein (ártúllépés, áruuzsora, árdrágitóüzérkedés, áruelvonás, árucsempészet), mint a javaslat indokolásán és az igazságügyi bizottság jelentésén jellegzetes vonásként húzódik át a gazdasági élet viszonyaira való utalás. Az őstermelés, az ipar és a kereskedelem terén tapasztalt visszaélések megszüntetése volt tehát az a társadalmi érdek, amelynek védelmére a törvényt megalkották. Ebbe a keretbe illesztették be a nemzetgyűlésen az 1. §-hoz előterjesztett indítvány alapján a munkabéruzsoráról szóló 3. pontot. A javaslat tárgyalása alkalmával ugyanis Csukás Endre nemzetgyűlési képviselő azt kifogásolta, hogy a javaslatban egyetlen olyan szakasz sincs, mely a szállítók és fuvarosok ártullépését büntetné. Gaál Gaszton pedig arra utalt, hogy a munkabérek emelkedése ugy az ipar és a kereskedelem, mint a mezőgazdaság terén magát a termelést veszélyezteti s olyan emberek, akiknek semmi előtanulmányt végezniök nem kellett, az egyszerű mezőgazdasági vagy legegyszerűbb ipari munkáért olyan munkabért követelnek, mely sokszorosan felülmúlja az egész intelligencia viszonylagos keresetét. Az akkori igazságügyminiszter e két felszólalás behatása alatt terjesztette elő módosítását, mely az 1. §. 3. pontjaként munkabéruzsora elnevezéssel került a törvénybe. Hogy ez a rendelkezés az 1. §. 2. pontjában szabályozott áruuzsorához hasonlóan szintén gazdasági alapon áll, kitűnik abból, hogy a 2. pontnak az a rendelkezése, mely szerint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás szembetűnő aránytalanságának megállapításánál figyelembe kell venni az összes körülményeket, különösen a gazdasági élet viszonyait, a 8. pontban is szerepel. Súlya van annak is, hogy a termelés és forgalom keretein kívül álló munkateljesítésekről s különösen a tudományos, jelesül az orvosi, ügyvédi, mérnöki, művészi és egyéb ily hivatás körében végzett munkáról sem a törvény, sem a törvényjavaslat, sem indokolása nem tesz említést, holott nyilvánvaló, hogy ezeket a fontos munkateljesítéseket a törvényben foglalt büntetőjogi szabályozás, ha rájuk is kiterjedne, hallgatással nem mellőzhetné.