Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
120 meg. mert a vádlott a kijavított reszelőknek a munkaadó javára való beszolgáltatása után követelte az 1038 koronát, mint munkája ellenértékét, ekkor pedig már a sértett munkaadó nem volt szorult helyzetben, anélkül pedig a vádbeli az 1920: XV. t.-c. 1. §. 3. pontja alá eső vétség az u. n. munkabéruzsora nem létesült. Ámde az uzsorabiróságnak ez a jogi álláspontja nem helytálló. Valamely helyzet a munkabéruzsora szempontjából általában akkor tekinthető szorult helyzetnek, ha annak felhasználásával aránytalan ellenszolgáltatás uzsorázható ki, vagy legalább is a kiuzsorázás lehetőségének veszélye fennforog. Ebből következik, hogy nem helyezhető a súlypont kizárólag arra, hogy az uzsorás ellenszolgáltatást a munka teljesítése előtt vagy annak teljesítése után követelték-e? Az uzsorabiróság pedig tévesen erre az álláspontra helyezkedett. Sem az nem lehet egyedül döntő, hogy a munkaadónak halaszthatatlan, sürgős szüksége van-e a munkára, s a munkavállalók között akár munka sürgőssége miatt, akár a vállalkozók hiánya okából nem válogathat, hanem egyedül az a döntő, hogy a követett ellenszolgáltatás az adott körülmények közt aránytalan volt-e s aki ellen az érvényesíttetett, szorult helyzetben volt-e? Szorult helyzet állapitható meg akkor in konkreto, ha a munkabéruzsorának kitett egyén alternatíva elé kerül, melynek egyik részén az uzsorás követelésében rejlő anyagi baj, másik részén pedig vagy a közszükséglet tárgyául szolgáló munka halaszthatatlan sürgős volta, vagy a vállalkozók hiánya helyezkedik el; vagy pedig a munkaadó bizva az iparos tisztességében, előre nem állapodik meg ezzel az ellenszolgáltatásban, mert feltételezi, hogy a tisztességes haszonnal megelégszik, a munkavállaló azonban a munka teljesítése után uzsorás követeléssel lép fel s a munkaadót az elé az alternatíva elé állítja, hogy vagy kifizeti az uzsorás követelését, vagy esetleg kiteszi magát a bizonytalan kimenetelű, költséggel s mindig kellemetlenséggel járó pereskedés bajainak. Vádlott ily módon követte el a munkabéruzsorát. Egyrészt felhasználta a munkaadó jóhiszemű bizalmát, amit ez az átlagos iparos tisztességére alapított, másrészt a munka teljesítése után uzsorás ellenszolgáltatást követelt. Ezek szerint a kir. Kúria megítélése szerint vádlott cselekménye bűncselekménynek, nevezetesen a vádbeli munkabéruzsorának minden alkotó elemét kimeríti. 206. 1920: XV. t.-c. 1. §. 3. p. A m. kir. Kúria a jogegységi tanácsnak 11. számú büntető döntvényét hatályon kivül helyezi és kimondja, hogy: az árdrágító visszaélésekről szóló 1920: XV. t.-c. 1. §-ának 3. pontja orvosra hivatásából folyó munkateljesitésének körében nem alkalmazható. (K. 1922. jun. 10—13. 93. p. b. és 85. p. telj. ül. dtv.) A m. kir. Kúria teljes ülésének 92. számú büntető döntvényét 1. az Igazságügyi Közlöny XX. évfolyamának 3. számában a 78. lapon, a 84. számú polgári döntvényét pedig 1. az Igazságügyi Közlöny XXVI. évfolyamának 2. számában a 86. lapon. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsa 11. számú büntető döntvényének rendelkező része a következő: „Határozat: Az árdrágító visszaélésekről