Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

111 194. 1914: XIV. t.-c. 20., 21. §. Sajtótörvény. Bizonyitásfelvéíel a helyreigazító eljárásban. K. A St. 20. §-ának az a becsületvédelmi célja, hogy akit a szabadságával esetleg visszaélő sajtó becsületében megtámad, az nyomban védekezhessék és ne álljon vádlottként a közvélemény előtt addig sem, amig majd a bíróságtól elégtételt kap. A helyreigazítás joga tehát gyors elintézést igényel, hogy céljának megfeleljen. Ezért sorolja fel tüzetesen és kiterjesztést nem tűrő módon a St. 20. §. második bekezdésének 1—4. pontja, hogy mikor szabad a helyreigazítás közzétételét megtagadni; ezért rendeli a törvény 21. §-a a panasznak rövid időn belül való tárgyalását; azért szükiti meg a bizonyítás lehetőségét, tiltja az elnapolást, csak egy jogorvoslatot ád és itt is 3 napon belül való döntést követel. Minthogy pedig a St. 20—23. §-aiban a Bp. megfelelő alkalmazására nem hivatkozik, a helyes törvényértelmezés szerint ezekben az ügyekben az eljárási jog lényegére vonatkozó szabályokat csak ezekben a törvényrendelkezésekben kell megtalálni s ennek folyományaképen ezeket az elérendő célnak ellentmondó kiterjesztések mellőzésével pontosan kell betartani. Ezeknek előrebocsátása után a kecskeméti kir, törvényszék kifogásolt végzésének törvénysértő voltát meg kellett állapítani azért, mert a panaszlottnak a törvény nem azt a jogot adja, hogy a bizonyítás felvétele iránt kétes kimenetelű indítványokat tegyen, hanem a St. 20. §. második bekezdés 4. pontja értelmében épp ugy, mint a tárgyaláson megadja azt a jogot, hogy nyomban bizonyítson, amit a panaszlott nem tett meg, — s a kir. törvényszék jogellenesen mégis a panaszlott, — döntést halasztó indítványának szerzett érvényt. Hogy pedig a nyomban való bizonyítás — vagyis a kéznél lévő, kész, nyomban elővehető bizonyítékok vétele a tárgyalásra is vonatkozik, az természetes folyománya a 20. §. második bekezdés 4. pontjának és a 21. §. negyedik bekezdésének, amely szerint a tárgyalást elnapolni nem lehet; mert ha nem ez volna a törvény értelme, akkor a helyreígazítási kötelesség legnagyobb részben értékét vesztené, az ügyek elnapolás nélkül alig lennének elintézhetők, tehát lehetetlenné tétetnék a törvény akaratának teljesülése. De törvénysértő a kir. törvényszék végzése azért is, mert ennek következtében az adott ügyben a törvény parancsa ellenére az érdemi döntés 3 napon belül be nem következett, hanem az a bizonyitásfelvétel elrendelésével egy hónapra felfüggesztetett, holott a törvény parancsoló rendelkezése szerint sem ilyen, sem más cimen még a kir. járásbíróság tárgyalása sem napolható el, nemhogy a kir. törvényszék tanácsülése. A kir. törvényszék tévedésének az alapja, amennyire az a panaszt elutasító későbbi ítélete indokaiból kivehető — a megfontolás volt, hogy a helyreigazítás jogával való visszaélés lehetősége elkerültessék. Csakhogy a törvények nagy érdeket védő és parancsoló rendelkezéseit még ily célból sem szabad kiterjesztő értelmezésekkel megsérteni; mert a visszaélés lehetőségét csökkenti a szerkesztőnek az a joga, hogy — ha a helyreigazítás valótlanságát nyomban bizonyítani nem is tudja, — a helyreigazítás közlése