Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

105 kép a nem közhivatalnok extraneus mindig a Btk. 470. §-a alapján büntetendő, tekintet nélkül arra, hogy a közhivatalnok az ajándékért, vagy jutalomért kötelességét mcgszegte-e vagy nem. A törvény rendszerét szem előtt tartva, a Kúria ellenkezőleg ugy látja, hogy a védő által emiitett megszorítás hiánya épen azt bízonyitja, hogy a törvény logikája szerint az előkészületi cselekmény köréből kilépő aktiv megvesztegetésre a bünrészesség szabályait kell alkalmazni. Ugyanis, ahol a Btk. az előkészületi cselekményt akár magában, akár szövetséggel kapcsolattal büntetés alá helyezi, sehol nem emliti lói, hogy .amennyiben súlyosabb beszámítás alá nem esik a cselekmény"; s pedig azért, mert ha a cselekmény már több az előkészületnél, önként értetődik, hogy a Btk. 65. és 66. §-ai szerint a kísérlet szabályait kell alkalmazni; bevégzés esetén pedig a Btk. különös részében meghatározott büntetések az irányadók. De a védő által felállított praemissából nemcsak azért, hanem főképen abból az okból következik az általa levont konklúziónak épen ellenkezője, mert a törvény ahol felveszi azt a megszorítást, hogy „amennyiben súlyosabb beszámítás alá nem esik a cselekmény", igy pl. a Btk. 195. §-ának utolsó bekezdése, 323. §. utolsó bekezdés, 472. §. második bekezdés, 473. §. stb., ezt azért teszi, mert törvényhalmazat forog fenn, ahol az alkalmazható törvények szubdiaritás viszonyában vannak egymással s a törvény a halmazati szabályok alkalmazásának kizárásával kijelenti, hogy ilyenkor a súlyosabb törvényt kell alkalmazni. A szubszidiáritás eme viszonyánál az alap, a kezdő cselekmény eltolódást szenved s ezen eltolódás közben más jogi érték területére csap át; mig akkor, mikor az előkészületi cselekmény bontakozik ki s fejlődik bevégzéssé, a cselekmény mindig egy vonalon s ugyanazon védett büntetőjogi érték irányában halad, mint a fentiek szerint a megvesztegetésnél. Azért nem kell, sőt nem is lehet tehát a törvénynek ilyen esetben azt a megszorítást használni, hogy „amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik", mert ez csak arra az esetre vonatkozik, midőn különböző nemű jogi értékek vannak megtámadva és a jogi értékek megtámadása a subsidiaritás viszonyában áll a törvény rendszerénél fogva egymással, s a versenyző törvények közül csak egy alkalmazható. A kifejtettek szerint kétségtelen, hogy a Btk. 470. §-ban meghatározott aktiv megvesztegetés a nem sikerült felbujtás tényálladéka, vagyis a felbujás előkészületi cselekménye, ép ugy, mint a Btk. 465. §. első bekezdés második esete a passziv megvesztegetés előkészületi cselekménye, következéskép e szakasz csak addig alkalmazható, mig a cselekmény az előkészületi cselekmény keretéből ki nem nőtt. Miután jelen esetben a megvesztegetett közhivatalonak a vádlott reábirása folytán a Btk. 467. §-ban meghatározott büntettet elkövették, helyesen Ítélték el az alsóbiróságok elsőrendű vádlottat a Btk. 69. §. 1., 467. §. alapján mint felbujtót. (1919. január 21-én. B. IV. 1357/1918. Bdt. XIII. 35.) 187. 473. §. 1914: XVII. t.-c. 1., 2. §. A Budapesti városi villamos vasút kalauzát, mint közforgalmú, géperejű, tömegszállitásra rendelt közlekedési vállalat kezelőszemélyzetének tagját az 1914: XVII. t.-c. 1. §-a és a 2. §. VI. pontja értelmében a büntetőtörvénynek alkalmazása szempontjából ugy kell tekinteni,