Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

102 hogy Sz. Gyula vádlott a hamis közokiratot ezen minőségét tudva használta. (K. 1923. nov. 13. B. I. 4218/1923. sz. Bdt. XVII. évf. 13. 1.) 182. 422. §. Gyújtogatás büntette esetében a befejezettséghez nem szükséges a felgyújtani szándékolt tárgynak sem egészben, sem jelentékeny részben való tényleges elhamvadása; befejezett bűncselekményt kell megállapítani, mihelyt a tüz megfogamzott és ha könnyen eloltható mértékben is, de kiütött. (192L nov. 15. B. I. 3337/1921. sz. Bdt. XV. köt. 17. 1.) 183. 461. §. 391. §. A Btk. 461. §-a a közhivatalnoki minőséget nem köti a közhivatalnok közjogi fogalmához, hanem — szolgálatának a közérdekkel való kapcsolatánál, ebből kifolyó különleges helyzeténél s visszaélésének súlyosabb beszámítás alá eső megítélésénél fogva — tekintet nélkül arra, vájjon tett-e esküt vagy fogadalmat s tekintet nélkül alkalmaztatásának időtartamára, közhivatalnoknak tekint mindenkit, (ebben az esetben községi jegyző által díjnoknak felfogadott, sem esküt, sem fogadalmat nem tett egyént) aki törvényes helyről nyert alkalmaztatásában az állam közigazgatási vagy igazságszolgáltatási vagy valamely törvényhatóság vagy község hatósági teendőjének teljesítésére hivatalánál, szolgálatánál, vagy különös megbízatásánál fogva kötelezve van. (K. 1919. febr. 11. B. IV. 5770/1918. sz. Bdt. XIII. 51.) 184. 461. 462. §. Hivatali sikkasztás, a pénznek szabályellenesen, de felsőbb utasításra átvétele esetében. K. A tényállás szerint vádlott mint államrendőrségi dijnok volt alkalmazva a m. kir. államrendőrség szombathelyi kapitányságánál s 1920. évi január havától kezdve vádlottat közvetlenül főnöke J., a kihágási büntető ügyosztály vezetője, az ügyviteli szabályok ellenére ugyan, de hivatali ügyköréből kifolyóan megbízta a kihágási büntetési napló állandó vezetésével s a jogerős határozatok alapján befolyt pénzbüntetési pénzek kezelésével. Ezen különös megbízatás alapján vádlott, mint közhivatalnok, huzamosabb időn át, hivatalos minőségben vette át a felektől a befizetett kihágási büntetési pénzeket, ugy, hogy a felek jóhiszeműen tarthatták őt hivatalánál fogva erre feljogosítottnak. Minthogy a tényállás alapján nem lehet vitás, hogy az elsikkasztott s 2.000 koronát meghaladó összegnek az osztályvezető különös megbízása folytán a vádlott hivatali állásánál fogva jutottak a vádlott kezéhez — az pedig, hogy a vádlott nem közvetlenül a hivatalfönök, hanem a kihágási büntető osztály vezetője, mint akinek hivatali ügykörébe tartozik a kihágási büntetési pénzek nyilvántartása és behajtása iránti intézkedés, bizta meg a büntetési pénzek beszedésével és kezelésével, az adott esetben és körülmények között a hivatali megbízatás hatályosságát nem érinti: mindezeknél fogva vádlott vádbeli tette nem a Btk. 355. §-ába ütköző és annak második bekezdése szerint minősülő hivatali sikkasztás bűncselekményének tényálladékát meríti ki. Tévesen minősítette tehát a kir. ítélőtábla a vádbeli bűncselekményt közönséges sikasztásnak, s ezért ítéletének megsemmisítésével a rendelkező