Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

91 lanságát tanúsította s mindeme téves intézkedések, mulasztások s fogyatkozások összhatásukban a Sz.-né halálát eredményezték. (1917. szept. 18. B. IV. 2125. Bdt. XI. 192.) 142. 301. §. 614. sz. A testi sértés minősítésénél a bekövetkezett eredmény az irányadó; közömbös az, hogy sértett sebészi műtétnek veti-e magát alá, amire különben sem kötelezhető. (E. H. 1916. évi június hó 23-án. B. III. 1893/1916. szám.) 143. 308. §. 69., 70. §. 615. sz. A Btk. 308 §-a esetében a Btk. 69. §. 2. pontja szerinti bünsegités és a Btk. 70. §-a szerinti tettestársaság fogalmilag ki van zárva. Ha egyáltalán nem állapitható meg, hogy a közreműködők minő tevékenységet fejtettek ki, cselekményök a Btk. 398. §-a szerint bírálandó el; ellenkező esetben tettestársak és illetve bűnrészesek a Btk. 301. §., illetve 306. §. szerinti testi sértésben. (J. E. 1921. évi május hó 13-án. B. I. 1491 1921. szám. 1. alább 145. sz. a.) 144. 308. §. 301., 306. §. Btk. 308. §-ának értelmezése. K. A négy vádlottat a kir. ügyész szándékos emberölés bűntettével vádolta. A kir. törvényszék azt a tényállást fogadta el valónak, hogy a sértettnek búvóhelyül szolgált lakásába mind a négy vádlott behatolt; az elrejtőzött sértettet mind a négy vádlott hurcolta ki az udvarra, s ott három vádlott a sértettet még ugy bántalmazta, hogy az annak következtében meghalt. Nem volt megállapítható, hogy a sértett halála melyik vádlott bántalmazása következtében következett be. E tényállásból nyilvánvaló, hogy a sértett bántalmazásában mind a négy vádlott részt vett, mert az udvarra hurcolás is a sértett testére való olyan erőszakos reáhatás, amely a bántalmazás jogi fogalmát kimeríti, tehát tettleges bántalmazó volt az a vádlott is, aki csak az udvarra való kihurcolásban vett részt, de a későbbi verésben nem. E tényállás ellenére a kir. törvényszék a vádlottak cselekményét nem a Btk. 301., 306. §-a alapján minősítette, hanem a Btk. 308. §-a alapján, mert nem tudta eldönteni, hogy a sértett halála melyik vádlott bántalmazásának eredménye. Ez a döntés téves először azért, mert a bántalmazásra irányuló közös és egyetértő szándék és a közös együttes tevékenység mellett közömbös az, hogy a szándékot meghaladó halálos eredmény melyik vádlott bántalmazásának eredménye, mivel az eredmény a közös és együttes bántalmazás összhatásának veendő és az együtt és közösen cselekvő vádlottak tettestársakként tartoznak felelősséggel és pedig a Btk. 70., 301., 306. §-ainak rendelkezése és nem a Btk. 308. §-a alapján. De téves a kir. törvényszék jogi döntése azért is, mert a Btk. 308. §-ában meghatározott bűncselekmény egy kisegítő deliktum sui generis bűntett, amely csak akkor állapitható meg, amikor nem tudható, hogy a vádlottak közül melyik és milyen részt vett. a bántalmazásban, amikor nem lehet tudni, ki követett el tettesi tevékenységet és kit terhel csak segédi közreműködés? S a bizonytalanságban a törvény akarata szerint büntetni kell mindenkit a bántalmazásban való szándékos részvételért, amelynek foka