Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1912 (Budapest, 1913)

Eltartás kötelezettsége 97 révén élvezhetne: magának a gyermeknek jól felfogott érdeke az, hogy az ilyen jellegű tartást mindaddig igénybe vegye, amig az érdekeinek veszélyeztetése nélkül megtörténhetik, és illetve addig, amig anyja a gyermek apjával együttélését meg nem szünteti. A gyámhatóságnak hozzájárulása a tartás ilyen alakban nyujtásához nem szükséges. Egyfelől azért nem, mert ez a kérdés az 1877 : XX. t.-cz. 113. §-ában fölsorolt esetek egyike alá sem vonható, másfelől azért nem, mert az anya mindaddig, inig a gyermek érdekét nem veszélyezteti, szabadon határoz gyermeke tartásának módjáról és arról, hogy készpénz helyett annak ellenértéke gyanánt fogadjon-e el természetben tartást a gyermek apjától vagy sem? Mivel pedig a felebbezési bíróság nem állapította meg tényállásképen, de a felperes azt a megállapítást nem is kívánta, hogy a gyermek érdekét az alperesnél tartózkodása és általa tartása bármilyen irányban veszélyeztetné: a felperesnek erre a jogalapra alapított panasza nem állhat meg. A felebbezési bíróság a föntieknek megfelelő döntésével tehát éppen olyan kevéssé sértett meg jogszabályt, mint azzal a döntésével, hogy a gyermek javára az apa részéről készpénzben fizetendő tartásdijat eleve megállapította arra az időre és eshetőségre, ha az apa részérői természetben nyújtott tartás bármely okból megszűnnék. Ez a megállapítás nyilvánvalóan a gyermek érdekét biztosítja, mert nem teszi őt ki annak a veszélynek, hogy a természetbeni tartás megszűntével hosszabb vagy rövidebb ideig tartó per utján kelljen apjával szemben törvényes tartásra irányuló igényeit érvényesítenie, hanem lehetővé teszi, hogy a jogerős ítélet alapján szükség esetében a kielégítési végrehajtás kényszerítő eszközéhez nyúljon. Az ilyen ítélet tehát egyfelől teljesen beilleszkedik a S. E. 16. §-ának keretébe, másfelől pedig semmiképen sem sérti az apa érdekét, mert olyan jogviszonyt állapit meg és olyan kötelezettséget, amely törvényes jogalapon sarkall, ebben az esetben pedig ez a megállapítás azonfelül még kedvezőbb is az alperesre nézve azért, mert a felperes a tartásdíj fizetésére kötelezett apát különben terhelő perköltség megállapítását sem kérte az apaságát beismerő apával szemben. Viszont a felperesre nem sértő az, hogy esetleg csak az 1881 : LX. t.-cz. 9. §-a alapján kérheti majd a kielégítési végrehajtás elrendelését az alperes ellen az esedékessé váló tartásdíj erejéig, mert a természethoni tartás megszűntének igazolása nem ülközhetik nehézségbe, az alperesnek már mosí feltétlen kötelezése pedig — a fönn kifejteltek értelmében — sem jogosult, sem megokolt nem lenne. Az eddigiek okolják meg az alperes arra alapított csatlakozási kérelmének elutasítását is, hogy a felperes jogainak biztosítására a felperes keresetére, illetve megállapító ítélet hozatalára nem volt szükség. (C. 1912. június 27. G. 51/912.). A praejudiciális kereseti jognak ily esetben elismerése uj, és az eddigi gyakorlattal szakiló álláspont — Törvénytelen gyermek természetbeni eltartása az anya hozzájárulásával. C. I. G. 113/906. (Uj Dtár I. 2C6. 1.) Állandó gyakorlat. Döntvénytár. 1912. 7