Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

50 A m. kir. közigazgatási bíróság közigazg. osztályának határozatai. Tenni, melyek a hozzátartozók eltartási kötelezettségére nézve általában irányadók. A házastárs kötelezettsége minden más rokon kötelezettségét megelőzi. (5083/1910. K. szám.) 42. Az a különbözeti összeg, mely a munkásbiztositó pénztár hozzájárulása mellett kórházba ment egyénnek 28 napon tul terjedő, de 20 hetet meg nem haladó ápolása alatt a tényleges kórházi ápolási költség és a pénztár által a szabályszerű táppénz erejéig megtérített összeg közt mutatkozik, nem követelhető magától az ápolttól vagy annak fizetésköteles hozzátartozóitól. Kb.: Midőn a törvényhozó az 1898. évi XXI. törvényczikket megalkotta s ebbe felvette azt :a rendelkezést, hogy kórházi ápolási költségeiket önmaguk fizetik a pénztári tagok, amennyiben a gyógydij egészben vagy részben a betegsegélyző pénztárt nem terheli, akkor az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezésére vonatkozólag még az 1891. évi XIV. törvényczikk volt hatályban, mely törvény 12. §-a értelmében a pénztár, ha önhatalmú kórházbamenetel esete nem forgott fenn, a kórházi ápolási költséget az egész 20 heti segélyezési idő tartamára köteles volt kifizetni. Ennek következtében az 1898. évi XXI. törvényczikk 6. §. b) pontja idézett rendelkezésének, az önhatalmú kórházbamenetel esetének kivételével, miről itt nincsen szó, csak az volt az intentiója, hogy a 20 héten tul való ápolás kötlségeit maga a pénztári tag viselje. Ez a szakasz tehát nem érintette a munkásbiztositási intézménynek azt az alapgondolatát, hogy a pénztári alapszabályokhoz mindenben alkalmazkodó tag betegség esetén otthonában vagy a kórházban saját megterhelése nélkül tartást és gyógykezelést élvezzen. Az 1891. évi XIV. törvényczikk 12. §-a és az 1898. évi XXI. törvényczikk 6. §-ának b) pontja egymással szoros összefüggésben volt, ezt a két törvénybeli rendelkezést tehát csak egymással összevetve lehet és szabad értelmezni. Utóbb 1907. évi július hó 1-én életbe lépett az 1907. évi XIX. törvényczikk, melynek már idézett 59. §-a értelmében a munkásbiztositó pénztár csupán 4 hétig fizeti az egész gyógydijat, azon tul pedig 16 hétig csak a házi gyógykezelés esetén járó táppénzt, mely rendszerint kisebb a megfelelő napi gyógydijnál s igy a 20 heti segélyezési időn belül is kisebb-nagyobb, ebben az esetben 36 korona különbözet áll elő, még abban az esetben is, ha a pénztár teljes kötelezettségének eleget tesz és a tag is mindenben alkalmazkodik a pénztári szabályokhoz. Kétségtelen, hogy az 1898. XXI. törvényczikk 6. §. b) pontjának mechanikus alkalmazása esetén ezt a pénztár által részben ki nem fizetett különbözetet a tagnak magának kelelene kiegyenliteni. De ez a törvénymagyarázat sértené a munkás-