Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Közigazgatási határozatok. 41 Kb.: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a vitás nyugdijintézeti járulék levonásának indokolásául 53.024/910. és 78.442/910. szám alatt kelt felvilágositó irataiban azt adja elő, hogy a tanitó elhalálozása esetén ennek hátralékos nyugdijintézeti tartozása a hátrahagyott özvegytől, illetve árváktól azért vétetik követelésbe: mert ezek az 1868: XXXVIII. t.-cz. 140. §~a értelmében néLai férj, illetve atya fizetését fél éven át élvezik s ezt a fizetést — a miniszter nézete szerint — ugyanazok a közterhek terhelik, amelyek azt az elhalt tanitó élvezetében terhelték; vagyis ugyanez a fizetés :az 1891: XLIII. t.-cz. 12. §-a értelmében az országos tanitói nyugdijintézeti járulékok fedezésére is szolgál. Ha pedig az Özvegy az elhalt férfi nyugdijintézeti tartozását az ezer teher mellett élvezett fél évi fizetésből le nem rója — amint özvegy S. A.-né tényleg le nem rótta — az, mint a fizetéssel az özvegyre átháramlott teher továbbra már az özvegy tartozását képezi, tehát az özvegy ellátásából ép oly joggal levonható, miként az a tanítók nyugdijából is általában levonatik. Ámde a m. kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának 1909. évi február hó 10-én hozott XVII. számú döntvényében megállapiítatott, hogy a nyilvános népoktatási tanintézetek és kisdedóvó intézetek tanitói s nevelői nyugdij- és gyámpénztária irányában a tanítót óvót, nevelőt) terhelő járulék nem érvényesíthető az özvegyet és árvákat megillető nyugdij- és gyámpénztári ellátás vagy részeltetés ellen. Ez a járulék ugyanis, az 1891: XLIII. 1-cz. 12. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezéséhez képest, a tanítónak közvetlen terhét képezi s ennek az állásával egybekötött javadalmából vonandó le; mig viszont a fentebb idézett tanitói nyugdíjtörvények egyike sem foglal magában olyan rendelkezést, mely az elhalt tanitó.^ illetve tanítónő terhén törlesztetlen maradt ilyen nyugdijintézeti járuléknak viselésére az illetőnek a hozzátartozóit kötelezné és ezeknek törvényszerű ellátását, illetve részeltetését ennek a tartozásnak a saját illetményökből való megfizetésétől tenné fűtővé. Teljes mértékben áll mindez a tanitó özvegyét és árváit az 1868: XXXVIII. t.-cz. 140. §-ának rendelkezéséhez képest megillető fél évi tanitói járandóságra vonatkozóan is, amennyiben — bár más czimen és forrásból élvezik — tekintettel arra, hogy az özvegyi és árva-ellátás csak ezen kedvezményi félév elteltétől teendő folyóvá, az 1896: XXVI. t.-cz. 53. §-ával szintén bírói jogvédelem alá helyezett ezen félévi járandóság az özvegyek és árvák részére a nyugdíjtörvényekben megállapított segély- és gyámpénzzel azonos rendeltetésű egyenlő természetű, tisztán saját személyükhöz kötött illetmény, tehát amazzal egyenlő elbírálás alá esik s az elhalt tanitó terhén maradt tartozás fejében épen ugy, mint amaz, le nem foglalható. Ezekre való tekintettel a kirovás ellen emelt panaszbeli ké-