Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Szerzői jog. 245 zője, ez az 1884: XVI. t.-cz.-ben a szerző részére biztosított jogi oltal­niat többé igénybe nem veheti. A budapesti kit. törvényszék: A keresetet elutasítja. Indokok: Az ,.Elmegyek a templom mellett" czimü dal 1906 elején jelent meg először a másodrendű alperes kiadásában és a felperes azt csakis 1907 folyamán adta ki a B. F. czégnél. A dal hangjegyeit a felperes az alpereseknek át nem adta és azt sem állította felperes, hogy az alperesek valamely közvetett uton szerez­ték volna meg ezen dal hangjegyeit Valónak kellett tehát elfogadni alperesek azon előadását, hogy 1905. végén ez a dal már közismert volt s azt szerteszét az országban már énekelték s igy jutottak ahhoz alperesek is. A szak­értők véleménye szerint is ez a dal „münépdalnak" nevezhető és népdal módjára elterjedt közismert dal. A már közismert és elterjedt népdalszerü dalnak közzétételé­val azonban szerzői jogi bitorlást a szerző sérelmére elkövetni nem lehet akkor, amikor a dallal együtt egyben annak szerzője is is­merőssé nem lesz. Ugyanis a népdalok végleges kialakulása a leg­több esetben sokféle változás után történik, aszerint, amint az egyes előadók az egyes részeken tetszésük és ízlésüknek megfelelő vál­toztatásokat tesznek s igy a tulajdonképpeni szerző személyének megállapítása a legtöbb esetben szinte lehetetlen. Már pedig hogyha maga a -szerző ismeretlen marad és a szerző jogainak bármiféle fentartása vagy érvényesitése nélkül teszi ismertté és terjeszti el a müvet és vagy türi, vagy maga is közreműködik abban, hogy szerzeménye a nép száján keletkezett dal benyomását tegye, ezál­tal a szerzői jogból érvényesíthető jogosultságáról is lemondott, mert ezen tényeivel egyben annak is kifejezést adott, hogy a mű. szerzője gyanánt érvényesülni nem kiván. A nép ajkán élő daloknak összegyűjtése és kiadása ennél­fogva szerzői jog bitorlását nem képezheti akkor, hogyha a dal, anélkül, hogy az előbb nyomtatásban megjelent volna vagy hosryha a szerző arra bármiféle jogot is érvényesített volna, szájról-szájra elterjed és a nagy közönség előtt a szerző neve teljesen ismeretlen marad. Az igy elterjedt daloknak hangjegyekre való letétele és ösz­szpgyüjtése pedig már bizonyos szellemi munkát is feltételez és közérdek is. Minthogy pedig a kérdéses dal is népdal módjára és ugy ter­jedt el, hogy annak szerzőjét legfeljebb a felueres ismerősei tud­hatták, ennélfogva a felperes most már akkor sem érvényesít­hetné szerzői jogát, hogyha a dalt csakugyan ő szerzetté volna. Ámde a felperes nem bizonyította be azt, hogy a dalnak ő lenne a szerzője. M. és TJ. vallomásából kitűnik stb., stb. (bizonyí­tási adatok), ezeknélfogva a felperest keresetével el kellett utasí­tani. ' "' m A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes tanúival azt kívánta bizonyítani, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents