Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Szolgalmak. 213 De azért a kir. Curia még sem találta az alsóbiróságok ítéleteit megsemmisítendőknek, mert a kir. Curiának rendelvénye következtében meghallgatott örökösök a dr. L. R. (ügygondnok) perbeli eljárását jóváhagyták és másukra érvényesnek ismerték el; mert továbbá a kir. Curia a keresetet érdemileg alaptalannak találván, az alperes idézésének szabályszerű volta fontosságát veszti. i Érdemben: Nem vitás, hogy a lefolyt birtokháboritási perben a mostani felperes azért lett pervesztes, mert a mostani elsőrendű, mint ottani egyedüli alperes bebizonyitotta, hogy midőn az elsőrendű alperes a C—i 9. és 13. sz. betétekben felvett ingatlanokat megvette, tudatta a felperessel, hogy azokat vasfonállal fogja bekeríteni és hogy erre a felperes azt felelte: „csak tegye" (faccia pure). Ezt a kijelentést a kir. Curia komoly akaratkijelentésnek és beleegyezésnek tekintette, mert a tanuk szerint a ösvény főleg arra szolgált, hogy a felperes azon a 665. hrsz. ingatlanon levő kúthoz járjon vizet meríteni, mely érdek most már megszűnt, annak következtében, hogy Fiume városa vízvezetéket létesített, mely a felperes házát is vízzel látja el. Ha tehát bizonyítottnak tekintetnék is, aminek eldöntése a per elbírálásánál felesleges, hogy a felperes és néhai apja az átjárást szolgalomszerüen gyakorolta s hogy annak megkezdése óta 30 év már elmúlt akkor, mikor az elsőrendű alperes vasfonálkerités felállítással a felperes átjárása ellen korlátot állított, .akkor is a felperes olyannak tekintendő, mint aki arról önként lemondott. Már pedig az osztrák polgári törvénykönyv 1497. §-ában is emiitett elbirtoklást nem érvényesítheti az, aki a birtokról fentartás nélkül lemondott. (Osztr. polg. törvényk. 1444. §.) Az alsóbiróságok tehát tévesen alkalmazzák az osztr. polg. törvénykönyv 1444. és 1497. §-ait, midőn a telekkönyvön kívüli elbirtoklásra alapított keresetnek helyt adtak. G. 1910. nov. 9. 1864/ 910. IV. p. t. Szolgalomnak elbirtoklás u*iáni szerzésére vonntk. lásd C. 2230/910. Ftp. I. 1578/910. (Gr. XVII. 212—215 1.) és a Gr. XVI. 240. lapon összeállított joggyakorlatot. 319. A lakás szolgalma személyhez kötött szolgalom lévén, azt a szolgalomra jogosított csak személyesen, saját szükségletére gyakorolhatja, ellenben haszonbérbe adás utján nem érvényesítheti. Azonban az utóbbi jogellenes használat nem ad jogot kártérítés követelésére, hanem csak annak birói kimondására, hogy a lakást a jogosított a saját szükségletére köteles használni. (Curia 1911 febr. 14. 4960/910. sz. a. I. p. t.) A szegedi Jcir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletének indokolásában felhozottak alapján a kir. táblának is az a jogi álláspontja, hogy alperest nem a haszonélvezeti, hanem csak a lakhatási jog illeti