Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Az osztály. 185 delkezését, amennyiben keresetével 3—6-od rendű alperesek irányában is elutasította, helybenhagyni kellett, mert ezen alperesek az özvegyi jog korlátozását sem külön keresettel, sem viszonkeresettel nem kérvén, a felperesnek sem nyilt meg ahhoz való joga, hogy ezen alperesek irányában a közszerzeményhez való igényét érvényesítse. Ellenben meg kellett változtatni az alsóbiróság Ítéletét azon részében, melylyel felperest első és másodrendű alperesek irányában is keresetével elutasította s felperesnek közszerzeményi igényét ezen alperesek irányában meg kellett állapítani; mert ezen alperesek a hagyatéki tárgyaláson tett nyilatkozatuktól eltérve, az özvegyi jog megszorítása iránt külön keresettel élvén, felperesnek is feléledt a hagyatéki tárgyaláson az özvegyi jognak az egész hagyatékra nézve történt átengedése ellenében nem érvényesített közszerzeményi igény érvényesítéséhez való joga; mert továbbá a felperes és gyermekei közt utóbb sem jött létre az özvegyi jog gyakorlásának módja és terjedelme iránt végérvényes olyan megállapodás, amely egyszersmind a közszerzeményi igény érvényesítésének is útját állaná. Minthogy az elsőbiróság a közszerzeményi igény érvényesítését czélzó keresetet igény jogosultság hiányából utasította el, ezen igénynek megállapítása mellett az elsőbiróság az igény érdemében való határozat hozatalára volt utasítandó. Áz elsőbiróság ítéletének az özvegyi jog korlátozása iránt indított perre nézve tett rendelkezését hatályon kívül kellett helyezni, mert amennyiben a közszerzeményi igény érvényesítése czéljából indított per valamely részben sikert eredményezne, ez a siker nemcsak az özvegyi jog terjedelmére, hanem azon vagyontárgyak mennyiségére és kijelölésére is befolyással lehet, amelyekre az özvegyi jog korlátozása helyet foghat s ezért a két peres kérdés egymással olyan szerves összefüggésben van, hogy csak együtt és egységesen bírálható el. Egyébiránt pedig, ámbár az özvegyi jog korlátozásához való jog sem olyan megoszthatlanul egységes jog, hogy azt az özvegy ellen mindegyik örökös külön-külön is nem érvényesíthetné, mégis minthogy Cs. V. és Cs. E. a csupán özv. Os. G.-né alperes ellen az özvegyi jog korlátozása iránt inditottt perben a hagyatéki ingatlanoknak nem a tulajdoni aránynak megfelelő hányadrészek, hanem tüzetesen megjelölt egész és illetve térvázlat szerint lejegyzendő ingatlanoknak birtokukba adását kérik, a kérelem felett az örökös illetve tulajdontársak perben állása nélkül, a keresettel czélzott módon a birtoklás kérdésében határozat nem hozható. A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. C. 1911. febr. 1. 5163/910. sz. VIII. p. t.