Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Törvényhatósági ügyekben 23 intézkedése, mely megállapítaná, hogy a belügyminiszter az állami fizetéskiegészitést méltányossági okokból ott is engedélyezhesse, ahol arra a törvényes alap hiányzik. Épen ezért tehát, mert a helyettes jegyzőnek az állami fizetéskiogészitéshez való joga a törvényben gyökerezik, ezen jog érvényesitésének határait is csak a törvény rendelkezései szabják meg, minélfogva a helyettes jegyzőnek az állami fizetéskiegészitéshez való igénye is az 1904: XT. t.-cz. hatályba lépésétől, illetőleg 1904. évi január hó 1-től érvénycsithető. Ezen indokokból panaszlónak igényét az állami fizetéskiegészitéshez az 1906. évre meg kellett állapitani. 5687/908. K. sz. (V- ö. 3979/1908. sz.) Törvényhatósági ügyekben. 1872: XXXVI. t.-cz. 10. §. 14. A székesfővárosi átiratási dij a kincstári átírási illeték pótlékának természetével bir. A kiszabásnál az ingattannak a jogügylet megkötésének időpontjában való értéke az irányadó.*) Kb: B. város tanácsának az erre vonatkozó utasítás folytán adott felvilágosító jelentése szerint P. városa, már a 18. században szedte a jelenlegi átírási és engedelmi díjnak megfelelő úgynevezett laudemniális dijakat, mely díjszedésre vonatkozóan utóbb készített statútumát a magyar királyi helytartótanácsnak 25.176/1841. sz. alatt kelt leirata szerint, a király némi módosítással helybenhagyta. Előadja továbbá a jelzett hivatalos jelentés, hogy eme díjszedés csak az 1850. évben életbelépett bélyegpátens következtében szünetelt, de már az 1851. évben az akkori tényleges kormány engedelmével ismét életre kelt és az az ingatlanok értéke V2, majd 1%-ának megfelelő összegben szakadatlanul kirovatott. A hivatalos jelentés szerint- tehát eme díjszedési jog a múltban statútumon alapult, sőt a statutárius jognak királyi jóváhagyása íolytán, kiváltság (privilégium) jellegével is birt, kétségtelen azonban, hogy a fővárosok egyesítéséről és rendezéséről szóló 1872. évi XXXVI. t.-czikk életbelépte P. városát e jognak tényleges és állandó gyakorlatában találta. Az 1872. évi XXXVI. t.-czikk 10. §-a feljogosította az egy törvényhatósággá egyesitett fővárost, hogy a városban s annak területén illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhet s az állam által igénybe nem vett uj adókat hozhat be, a kormány által megadható engedély alapján. Ennek a törvénynek életbelépte után az eddig csupán P. város által gyakorolt átiratási díjszedés az egész főváros területére tényleg kiterjesztetett és a Ikormányhatóságok tudtával szakadatlanul s erre vonatkozó különleges szabályrendelet nélkül gyakoroltatott is. Nyilvánvaló ebből, hogy nemcsak a főváros, hanem a kormányhatóságok sem tulajdonítottak a fővárosnak eddig statutárius jogon gyakorolt *) Lásd a közigazgatási bíróság döntvényei gyűjteményében, 1909. évf. 503. sorszámú határozatot.