Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Szerzői jog 227 rint az eredeti műnek a szerző beleegyezése nélkül történt fordítása csak akkor tekintendő a szorzói Jog bitorlásának, ha a szerző az eredeti mii elején a fordítási jogot magának fen tartotta, felperes pedig, miként az a 13) alatt csatolt hirlappéldányból megállapítható, a fordítás jogát fentartó ilyen megjelölést a mü elején nem alkalmazott... Felperesnek az az érvelése, hogy az 1884 : XVI. t.-cz. 7. §-a szerinti jogfentartás hiánya csupán az eredeti mii fordítására, de nem egyúttal annak közzétételére és forgalomba hozatalára jogosit, téves; mert a szerzői jogról szóló törvény, miként az a törvény 1. §-ából világosan is kitűnik, pusztán az írói mü gépi többszörösitése, közzététele és forgalomba hozatala ellen védelmezi a törvényben meghatározott esetekben és feltételek mellett a szerző jogát, az egyszerű lemásolás és lefordítás tehát semmiféle tilalom alá helyezve nincs, miből okszerűen következik, hogy a törvény 7. §-ában foglalt tilalom az ott felsorolt feltételek betartása mellett csakis a gépi többszörözésre, közzétételre és forgalomba helyezésre vonatkozhatik. Vagyis, ha a fordítási jogot a szerző a törvényben megjelölt módon magának fenn nem tartotta, az eredeti műnek nemcsak a fordítása, de a fordítás közzététele sem esik tilalom alá. Ezek alapján felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett. Bpesti Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. C.: A másodbiróság ítéletét az elsőrendű alperesre vonatkozó részében helybenhagyja, azonban a másod- és harmadrendű alperesekre vonatkozólag mindkét alsóbiróság ítéletét a megelőző eljárással együtt az 1881. évi L1X. t.-cz. 39. §-ának c) pontja alapján megsemmisíti. Indokok: A másodbiróság Ítélete abban a részében, mely szerint felperes az elsőrendű alperes ellen irányzott keresetével elutasittatott, vonatkozó indokolása alapján és azért volt helybenhagyandó, mert az 1884. évi XVI. t.-cz. 8. §-a szerint az irói fordított müvek a jogosulatlan többszörözés, közzététel és forgalomba helyezés ellen az eredeti müvekkel egyenlően védetnek, a jogosult fordítás tekintetében tehát annak szerzője ugyanazokat a jogokat gyakorolhatja, amelyekkel az eredeti mü szerzője bír. Ellenben a másod- és harmadrendű alperesekre vonatkozólag a rendelkező rész értelmében határozni azért kellett, mert az 1887. évi IX. t.-cz. szerint, mely Ausztria és Magyarország között az irodalmi és művészeti müvek szerzői jogának kölcsönös oltalma végett létrejött egyezményt foglalja magában, a kölcsönös védelem csupán az anyagi jog tekintetében áll fenn és nyerhet alkalmazást, vagyis a magyar honos szerző, ha a jogait sértő cselekmény Ausztria területén az ott lakó, vagy honos egyén által követtetett el, a bitorló ellen Ausztriában is az 1884 : XVI. t.-cz. anyagi jogszabályai szerint részesül védelemben, de alaki tekintetben ez az egyezmény a védelem érvényesítését czélzó bírói eljárásra ki nem terjed, vagyis ily esetben a magyar honos szerző a jogait bitorló ausztriai honos vagy lakos ellen kereset15*