Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Az osztály 179 hagyó az alperest külön kedvezményben kívánta volna részesí­teni, ennélfogva az 1—3. r. felpereseknek nyújtott évi segélyt az örökhagyó apának a többi gyermekérői való arányos gondos­kodásnál egyébnek venni nem lehet. Az 1—3. rendű felperesek ugyanis beismerték, hogy évi 800 K segélyben részesültek, azonban nem apjuktól, hanem szü­leiktől, ezzel szemben alperes nem bizonyította, hogy az egész segélyt az örökhagyó apa adta volna s azt a megállapítást, hogy ezt a segélyt az örökhagyó csak felerészben nyújtotta, nem tá­madta meg, sőt a segélyt maga is a szülők részéről adottnak állítja; ennélfogva az veendő bizonyítottnak, hogy a saját vagyo­nát külön kezelő örökhagyó részéről az 1—3. rendű felperesek egyenkint csak évi 400 K segélyben részesültek, mely összeg jóval kisebb, mint az alperes által az örökhagyótól 1885-ben kapott 12.000 K tőkének évi törvényes kamata, vagy annak az alperes részéről állított évi 504 K tiszta hozadéka. Az osztályra bocsátás akként történik, hogy az előre kapott érték a hagyatéki vagyonhoz számíttatik. A hagyatéki vagyon értéke 68.870 K, az alperes által előre kapott 12.000 K-val 80.870 K, a terhek levonásával maradó 44.770 K-ból alperesnek egyötöd arányban csak 8954 K örök­részre volt volna jogos igénye, minthogy azonban 1200 K-t már előre kapott, a hagyatéki vagyonban egyáltalában nem volt joga részesedni s ennélfogva azt az értéket, melyben a hagyatéki va­gyonból mégis részesült, vagyis a hagyatéki 32.770 K tiszta va­gyonérték egyötödét, 6554 K-t, örököstársaiknak, felpereseknek visszatéríteni köteles stb. (C. 1910. máj. 31. 2097/910. sz. I. p. t.) 320. Ha az örökhagyó ingatlanait az ajándékozáskor élő összes gyermekeire visszteher nélkül átruházta, de birtokba nem adta, ebből az örökhagyónak arra a szándékára kell következtetni, hogy ingatlanaiban minden gyermekét egyenlően és természetben akarta részesíteni, és igy ha utóbb gyermekei születtek, ezek is testvéreikkel egyenlően részesülnek, miért is az átruházott ingat­lanok osztályra fooesátandók. (C. 1909. nov. 9. 3104/909. sz. a. I. p. t.) 321. Az a puszta tény, hogy örökhagyó a betéteket a gyer­mekei nevére kiállított könyvekre elhelyezte, az ajándékozás szándékának világos kifejezésre juttatása nélkül még az ajándék utján való tulajdoni szerzést az örökösök javára meg nem álla­pítja, és ilyen körülmények közt az a tény, hogy a takarékpénz­tári könyvek az örökhagyó ingó értékei közt találtattak, egy­magában megállapítja a betéteknek a hagyatékba tartozását. Ha az örökösök a hagyatékban talált betéti könyvekben a vég­rendelettől eltérve megosztoztak, ezeket a végrendelet alapján egyikük sem követelheti a maga számára. 12*

Next

/
Thumbnails
Contents