Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

176 Az örökös jogi helyzete a hagyatéki hitelezővel szemben örökhagyó tartozásaiért. E tartozások kielégítése körül az örökös addig, amig a hagyaték a hitelezők kielégítésére elégségesnek látszik, éppen olyan kevéssé tartozik bizonyos sorrendet megtartani, amint a fizetőképes örökhagyó sem lett volna arra köteles. Ez általános jogszabálytól azonban egyes hitelezők jogosulatlan kedvezésének kikerülése végett el kell térnie, mihelyt az örökölt vagyon elégtelennek látszik az örökhagyó összes tartozásainak kielégitésére és ilyenkor a hagyaték ellen a csőd megnyitását kell az örökösnek kérnie. Az ebben a perben megállapított . . . tényállás szerint, amelyet a per iratainál levő hagyatékátadó végzés is támogat, dr. V. János örökhagyó tartozásai a felperes követelése nélkül is meghaladták a másod-negyedrendü alperesekre jutott örökséget, a csődnyitás kérésének előfeltételei tehát fenforogtak. Mivel azonban az elsőrendű alperes, a gyámhatóság jóváhagyásával saját vagyonának igénybevételével is kielégítette az előtte ismert összes hitelezőket: a csődnyitás kérésének szüksége és kényszerűsége megszűnt. Az ugyancsak megállapított és meg nem támadott tényállás szerint ugyanis a felperes a maga követelését, amely a hagyaték terhét tetemesen növelte volna, csak olyan időpontban jelentette be a gyámhatóságnak, amikor a hagyaték átadása és a hitelezők nagy többségének kielégítése már megtörtént volt, a saját beismerése szerint is azért ilyen későn, mert a másod-negyedrendü alperesek örökségének megnyíltakor még nem tudhatta, vájjon dr. V. Jánosnak, mint kezesnek örökösei ellen lesz-e kénytelen fordulni, mivel akkor az egyenes adóstól még megkapta az esedékes tartozási részleteket. A felperes tehát már olyan időben jelentkezett követelésével, amikor az örökösök a hagyaték hitelezőinek többségével szemben a hagyaték értékét tetemesen meghaladó összeggel tettek volt eleget az örökhagyó vállalta kötelezettségeknek, amikor tehát a hagyaték ki lévén merítve, a felperes abból kielégítést már nem kaphatott. Mivel pedig a per egész anyagából nem vonható le jogi következtetés arra, hogy" a másod-negyedrendü alperesek, illetve az ő t. és t. gyámjuk, az elsőrendű alperes vétkesen vagy rosszhiszeműen jártak el a korábban jelentkezett, illetve előttük ismert hitelezők kielégítése körül; mivel őket a felperes követelésének a többi hitelező követelésének kielégítésekor figyelmen kivül hagyása körül, a megállapított tényállás szerint mulasztás vagy gondatlanság annál kevésbbé terhelhette, mert a felperes az örökhagyónak vele szemben fennállott 300 koronás követelését is a saját követelésére utaló minden megjegyzés nélkül fizette meg a hagyaték javára, ugy hogy az örökösök nem is gondolhattak arra, hogy a felperes velük szemben vagyoni igényt fog támasztani az örökhagyó valamely kötelezettsége czimén, mivel ilyen körülmények közt a másodnegyedrendü alperesek nem is tartoztak utóbb a hagyaték ellen a csőd megnyitását kérni, mert nem lehetett okuk az örökség