Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

122 Öröklési jog Ezeknél fogva a rendelkező rész értelmében kellett batározni. Bpesti T.: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s a felperese­ket keresetükkel elutasítja. Indokok: A nyilatkozat tartalmából az állapitható meg, hogy örökhagyó a négy gyermeke közül három leányát, a felpereseket, örökrészükre nézve a maga vagyonából elégítette ki s ennek a ki­elégítésnek következménye a nyilatkozatban foglalt az a kijelen­tés, hogy felperesek örökhagyó után minden néven nevezendő örök­lési jogukról 4-ik testvérük, az I. r. alperes és törvényes örökösei javára lemondanak. Ez a nyilatkozat tehát felpereseknek örökségükre nézve örök­hagyó által történt kielégittetésük elismerésén kivül magában fog­lalja azt is, hogy felperesek kielégittetésük fejében örökhagyó utáni örökségükről az I. r. alperes javára lemondanak. Az örökhagyó életében az örökhagyó és felperesek közt az I. r. alperes hozzájárulásával létrejött s az idézett nyilatkozat tar­talmában foglalt megegyezés nem gátolta ugyan örökhagyót abban, hogy utóbb vagyona felől halála esetére szabadon rendelkezzék, azon­ban amennyiben az örökhagyó utóbb a felperesek javára is vég­rendelkezett, a felpereseket az 1. r. alperessel szemben terhelte az a kötelezettség, hogy a megegyezés után végrendeletileg nekik hagyott vagyont I. r. alperesnek juttassák. Ennélfogva az örökhagyó által az emiitett megegyezés után alkotott végrendelet alapján felperesek az I. r. alperessel szemben a maguk részére mit sem igényelhetnek, s így, habár az örökhagyó a végrendelet alkotása idején akaratának szabad elhatározási képes­ségével birt, végrendelete tehát nem érvényteleníthető, a felpereseknek a végrendeletre alapított keresete ez okból alaptalan. C: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1910. május 3. 937/910. sz. I. p. t.) A lemondás rendszerint megszünteti az öröklésből származ­ható igényeket s az örökhagyó életében is helyt foghat. (Curia 4904/85. Gr. VII. 321. 1.; Gl. III. 461. 1.) 252. Aki örökjogáról lemondott, az a lemondás ténye után az örökhagyó által szerzett vagyonról is lemondottnak tekintendő, ha az ellenkező nem bizonyittatik. (C. 1910. október 11. 2734/910. sz. I. p. t.) L. a Gr. XVI. 148. lapján összeállított joggyakorlatot. — A le­mondás nem akadályozza a szülőt abban, hogy lemondott leszárma­zója javára érvényesen végrendelkezzék. G. 6921/903. (Gr. VII. 324. 1.; Gl. III. 464. 1.) Elévülés. 253. Az öröklési jog elévülése nem függ attól, hogy az öröklés tárgyát tevő dolgot az ellenérdekű fél el is birtokolja; másfelől

Next

/
Thumbnails
Contents