Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

106 Házassági vagyonjog nek jogos alapja nincs; mert magából az emiitett ezimen való le­kötésből még arra sem lehet következtetni, hogy a biztosított a kötvényekben megnevezett kedvezményezettek helyett a felperest akarta kedvezményezettül kijelölni, mivel ennek ellene mond a B. alattinak az a tartalma, hogy a biztositási összegeket a nő hitbér ezimén, „birhassa és haszonélvezhesse", a mi arra mutat, hogy a biztositott nem akart véglegesen más kedvezményezettet megje­lölni, hanem neje részére s annak anyagi jóléte érdekében csupán korlátolt kedvezményt, a haszonélvezetet kívánta biztositani, amely biztositás nélkül a biztositási összeg, mint az örökhagyó hagyatékához nem tartozó, a kedvezményezettek által az özvegyi haszonélvezet alól elvonathatott volna. Ezek alapján az elsőbiró­sági Ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. C: A kir. Curia a másodbiróság ítéletét abban a részében, amely szerint a felperest a biztositási kötvények tulajdonjoga iránti keresetével elutasította, helybenhagyja, egyébként azonban mindkét alsóbiróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a kérdéses 18.000 K értékű kétrendbeli életbiztosítási köt­vényre befolyt öszegekre nézve a felperes élethossziglani haszon­élvezeti jogát megállapítja és ebből folyólag ezen összegeknek bírói leiétként való kezelését elrendeli és a felperest feljogosítja, hogy az eddig lejárt kamatoknak egy összegben, az ezután lejá­randó letéti kamatoknak pedig utólagos félévi részletekben való kiutalványozását jelen ítélet alapján kérelmezhesse, a per és fe­lebbezési költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok: Helyes a másodbiróság ítéletének ama jogi állás­pontja, amely szerint a felperest a B) a. közjegyzői okirat alap­ján a kétrendbeli biztositási összegre nézve nem a tulajdonjog, hanem csupán az életfogytig tartó haszonélvezeti jog illeti meg és ez alapon helyesen utasította el a felperest tulajdonjog iránti keresetével, miért is Ítéletének ezt a részét abból az indokból kel­lett helybenhagyni, mert hitbérül valamely dolognak vagy jog­nak a haszonélvezete is kiköthető, már pedig a B) a., közjegyzői okirat tartalma szerint nem kétséges, hogy az örökhagyó akarata odairányult, hogy a felperest hitbérül a kérdéses életbiztosítási összegeknek a haszonélvezete illesse meg. Ebből azonban az következik, hogy a felperes az őt jogosan megillető haszonélvezeti jog iránti igényével nem volt elutasít­ható, amely mint kisebb, a tulajdonjogi nagyobb kereseti kére­lemben bentfoglaltnak tekintendő. Ez alapon mindkét alsóbiróság ítéletét ily értelemben megváltoztatni és a felperes életfogytig tartó haszonélvezeti jogát a kétrendbeli biztositási összegre meg­állapítani kellett. (1910. április 7-én, 467. sz.) Lásd a Gr. VII. 204—216. lapján és Gl. II. 1. 290—302. lap­ján közölt határozatokat. A szerzeményből első sorban a hitbér fedezendő, és csak az esetleg fennmaradó szerzeményi érték illeti a nőt hitvestársi öröklés ezimén. C. 10.787/906. (Gr. XV. 291.1.)

Next

/
Thumbnails
Contents