Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

A szerződések alakja 269 marad hatatlan üásba foglalással s ezen felül még a minisztériumnak ezen irásba foglalt szerződésre reá vezetett jóváhagyási nyilatkozatával válhatik véglegesen megkötötté. Az ügy ilyen állásában az árverés alá bocsátott ingatlanra nézve a felperes ajánlatának elfogadásával az adásvételi szerződés megkötöttnek nem lévén tekinthető, elsőrendű alperes azáltal, hogy alperes ajánlatát utólag vsszautasitotta, szerződésszegést nem követett el; (G. 1909. évi október 19-én, 2923. sz.) Oly esetben, melyben a szerződő felek valamelyikére nézve a fennálló törvényes rendelkezések értelmében a szerződés érvénye hatósági jóváhagyástól függ, erre vonatkozó külön kikötés hiányában is az illető szerződésből a másik szerződő fél csak ugy érvényesíthet jogokat, ha ez a jóváhagyás tényleg bekövetkezett. C. 1899 febr. 18. 1/99 (Gr. VIII. 633. 1. és 711 1.) Lásd még Gl. II. 2. 468. 1. közölt jogeseteket. A szerződések alakja. (Tervezet 945—951. §§.) Házastárs által házastársa részére kiállított váltóra nem terjed ki az 1886: VII. t.-cz. 23. §-a; zálogbekeblezés. A kir. Curia: A kérdéses zálogjog a keresetlevélhez C) a. mellékelt váltó és az annak hátlapjára vezetett bekebelezési engedély alapján kebeleztetett be az alperes részére. E bejegyzés érvényességét felperesek azon az alapon támadják meg, hogy a bekebelezési engedély egyszerű magánokirat, amennyiben pedig az ingatlan tulajdonosa ezt az okiratot a felesége, az alperes részére állitotta ki, az 1886: VII. t.-cz. 22. és 23. §§-ai szerint az okiratban foglalt ügyletnek, mint a férj ingatlanát a felesége javára terhelő nyilatkozatnak érvényességéhez elengedhetlenül megkivántatik az engedélynek közokiratba foglalása. Az 1886. évi VII. t.-cz. 23. §-a szerint a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat abban az esetben kivántatik, ha váltóbeli kötelezettség „vállalására hatalmazta fel" az egyik házastárs a másikat; amennyiben pedig a 24. §. szerint a 21. és 22. §§-ok intézkedései a váltókra ki nem terjednek: kétségtelen, hogy a házastárs által a házastársa javára kiállított váltónak, mint olyannak, érvényességét és joghatályát a törvény 23. §-ának fent idézett rendelkezése nem korlátozza. Minthogy pedig a tkr. 88. §-a értelmében a zálogjog puszta váltó alapján is érvényesen bejegyezhető, ennélfogva a fenforgó esetben közömbös az a körülmény, hogy nem egyedül a váltó, hanem az arra vezetett bekebelezési engedély figyelembe vételével is rendeltetett el a zálogjog bejegyzése. Felpereseket tehát a pusztán a zálogjogi bejegyzés érvénytelenségére alapitott keresetükkel helyesen utasitotta el a másodbiróság. (1909. szeptember 28-án, 1944. sz.) Házastárs váltójogi meghatalmazásának alakszerűsége. C 1892 máius 1Q 873. sz. (Gl. II. 1. 304. 1. Gr. III. 439. 1.) ' J Azonos C. 95. 1314. sz. (Gr. III. 442. 1.)