Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

260 Szerzői jog vénynek a gépi többszörözés tekintetében semmi megkülönböztetést és kivételt nem tevő általános kijelentése tehát arra enged okszerű következtetést, hogy a törvényhozás a gépi többszörözés fo galommeghatározását abban a keretben, amelybe azt az indokolás belefoglalja, kimeritettnek és végleg elhatározottnak nem tekintette, hanem ebben a vonatkozásban is a törvény czélját és a törvényhozó szándékát tartva szem előtt, a nyomdai és grafikai többszörözési módszereken kivül a többszörözésre alkalmas bármely másnemű módszerre kiterjeszteni kivánta, tehát minden oly erőmüvi eljárásra is, mely a szellemi müvet sok példányban érzékeink által felfogható alakban akként rögziti meg, hogy azt tartós használatra visszaadni (reprodukálni) képes, amint ezt különben az állandó szakértő-bizottság helyesen megokolt véleményében részletesen kifejtette. Az ezzel ellenkező felfogás nyilván oda vezetne, hogy a folyton fejlődő mechanika terén keletkező uj többszörözési eszközök módot nyújtanának arra, hogy a törvényben statuált tilalmat könnyen megkerülni s a szerzők jogait azok anyagi károsításával kijátszani lehetne. Ha állana az, amit alperesek vitattak, hogy a gépi többszörözéshez a törvény a szellemi műnek a többszörözéssel előállított termékből szemlélet utján való kiválthatóságát, illetőleg leolvasás utján való felismerhetőségét kivánná meg: akkor a zenemüveknél a gépi többszörözés a vagyoni értékesítés czéljára, a zeneileg képezett egyéneket kivéve, nem szolgálhatna, mert tudvalevő, hogy a nagyközönség a zenemüvet nem a nyomtatott vagy írott kottából, hanem csak az előadásból élvezi. A törvény pedig a gépi többszörözés jogát a zenemüveknél is a szerzői gondolat lehető kizsákmányolása czéljára biztosította a szerző részére, ami azonban csak ugy lehetséges, ha a gépi többszörözés arra szolgál csupán eszközül, hogy a zenemű minél több példányban megrögzítse a zenei gondolatot s azt ily alakban tartós használatra lehetővé s a zenei élvezet nyújtására képessé tegye. Igaz, hogy a kérdésben levő készülékeknél a hang felfogására s visszaadására hivatott lemezek és hengerek, ha a hang kiváltására szolgáló gépezettel működésbe hozatnak, a zenemű előadását adják vissza s így az alperesek érvelése szerint ha ez az előadás utján való visszaadás nem nyilvánosan történik, épp ugy megengedettnek volna elismerendő, mint ahogy szabad valamely dalnak eléneklése vagy eljátszása a szerző engedelme nélkül nem nyilvánosan. Ámde ez az érvelés szem előtt téveszti azt, hogy zenemüveknél az előadás megrögzítése egy és ugyanazon jelentőségű magának a zeneműnek megrögzitésével, mert a zenemű czélja az, hogy előadás, illetőleg eljátszás utján hallhatóvá s ekként élvezhetővé tétessék. Ha tehát a lemezek és hengerek alkalmasak a zenemű előadásának megrögzitésére s a zenemű élvezetének közvetítésére, aminthogy erre az állandó szakértő-bizottság véleménye szerint valóban alkalmasak, akkor azok a zenei gondolat megrögzítése, tartós kihasználása s bármikori kiválthatósága