Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

254 I lányajog gok s nem a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik? a másodbi­róság végzését az érdemre nézve ezekből az indokokból helyben kellett hagyni. (1909. okt. 14-én. 4450.) A bányászati jog rendezése tárgyában a volt földesúr és jobbá­gyok közt a birtokrendezés előtt létrejött szerződések érvényességét későbbi törvényeink meg nem szüntették, sőt az 1871. LIIL t.-cz. 84. §-a kimondja, hogy az ilyen szerződések érintetlenül maradnak. A m. kir. Curia: A Szapár község birtokrendezése tárgyá­ban 1853. deczember 23-án létrejött örök elkülönitési és tagositási szerződés 5. pontja szerint, a földesúri jogok akkori gyakorlója S. B. a kőszénásás jogát Szapár község egész területére és igy a volt jobbágyoknak kiosztott összes ingatlan részletekre nézve is, magának tartotta fenn és a volt jobbágyok erről a jogról örökre lemondottak. Ez a szerződés a birtokelkülönitési eljárás folyama alatt egyrészt a földesúri jogok gyakorlója, másrészt a jobbágyság el­nevezése alá tartozó összes jogosultak képviselői közt jővén létre és az úrbéri biróság által érvényesnek s a további intézkedések alapjául elfogadtatván, az annak joghatályossága ellen alperesek részéről a perben emelt kifogás annyival inkább figyelmen ki­vül volt hagyandó, mert a szerződés tartalma szerint a kőszén­telepek is az úrbéri rendezés körébe bevonattak és mert egyéb tartalmára vonatkozóan a szerződés érvényességét maguk az al­peresek is elismerték. A kőszénbányászatra vonatkozó jog kérdése az összes érde­keltek közt a fennebbiek szerint még az 1853. évben végleg ren­deztetett, miért is mellőzve annak a vizsgálatát, hogy ez a jog törvény szerint a földesúri vagy a jobbágyi birtok tartozékát ké­pezi-e, a peres ügy megbirálásánál egyedül a fenti szerződés ren­delkezése volt irányadónak tekintendő, mert a bányászati jog ren­dezése tárgyában a volt földesúr és jobbágyok közt a birtokren­dezés előtt létrejött szerződések érvényességét későbbi törvényeink meg nem szüntették, sőt az 1871: LIIL törvényczikk 84. §-a ki­mondja, hogy az ilyen szerződések érintetlenül maradnak. Minthogy pedig a többször emiitett szerződés világos és ha­tározott tartalma szerint a kérdéses jog a község egész területén kizárólag a földesúr tulajdonának ismertetett el és a volt jobbá­gyok saját birtokaik tekintetében ennek a jognak gyakorlásáról végleg lemondottak: ennélfogva kétségtelen az, hogy ez a jog a szerződés kelte óta a Szapár község volt úrbéreseinek birtokán és egyedül a földesurat, illetve annak jogutódait illette meg és hogy az úrbéresek a kőszénbányászási jog tekintetében rendelkezni többé jogositva nem voltak. Az a körülmény, hogy a volt földesúr ezt a jogot a volt jobbágyok birtokain a szerződés kelte óta tényleg nem gyako-

Next

/
Thumbnails
Contents