Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

Telki terhek Kegyúri jog 245 melynek értelmében az elbocsátott rendtag az elbocsátás ténye alapján a rendháztól tartásdijat igényelhetne. Minthogy a válaszirathoz B) alatt csatolt 1903. évi április hó 2-án kelt levél tartalma szerint a megyés püspök felperest a kongregáczió kötelékéből elbocsátotta: felperes a részére természetbeni ellátást biztosító konstitucziókra való hivatkozással csak abban az esetben igényelhetne akár természetben való ellátást, akár a helyett tartásdijat, ha olyan ténykörülmény miatt bocsáttatott volna el, amely ténykörülmény a konstitucziók értelmében elbocsátásra okul nem szolgál. Felperes azonban a 4. a. jegyzőkönyv szerint egyebek között azért bocsáttatott el, mert felebbvalói iránt a köteles engedelmességgel nem viseltetett és engedetlenségében javithatatlan volt, amivel felperes a konstitucziók 302. és 305. §§-ai szerint jogos okot szolgáltatott az elbocsátásra s igy konstituczióellenes elbocsátás esete fenn nem forog, a kongregáczió-tanács által megállapított tényállást pedig a megyés püspök, mint felügyeleti és fegyelmi hatóság elhatározásának alapjául elfogadván, azon tényállás valósága és a kongregáczió-tanács megalakulásának szabályszerűsége a vagyonjogi igény érvényesítése iránt folyamatba tett jelen perben megvizsgálás alá nem vonható. Minthogy abban az esetben, ha a megyés püspök elbocsátó határozata a felperes által állítólag igénybe vett jogorvoslat folytán a felsőbb egyházi hatóság által megváltoztattatnék, felperesnek vissza kellene térnie a rendházba és csak az ottani ellátáshoz lenne jogos igénye: a tartásdíj-követelésre nem szolgál felperesnek jogalapul az általa vitatott az a körülmény sem, hogy elbocsáttatása még nem jog*3rvényes. Felperes arra a ténykörülményre is alapította tartásdíj iránt indított keresetét, hogy alperes a felperest a folytonos zongoráztatással önfentartásra képtelen idegbeteggé tette. Ez az előadás azonban nem volt valónak elfogadható, mert eltekintve attól, hogy felperes munkaképtelenségét orvosi bizonyitványnyal igazolni meg sem kísérletté, és hogy a kihallgatott tanuk vallomása szerint a felperes, bár ideges, de nem munkaképtelen: B. J., A. Á., és H. M.' V. tanuknak vallomása szerint felperes elöljáróinak jóakaratú figyelmeztetése, sőt tilalma ellenére is ragaszkodott ahhoz, hogy zongoraórákat adhasson, amiből nyilvánvaló, hogy ha felperes valóban idegbeteg lenne is, ez a körülmény nem az alperes rendház cselekményére, vagy mulasztására, hanem magának felperesnek magatartására lenne visszavezetendő. Ezekhez képest a tartásdíj iránt indított keresetnek jogos alapja nem lévén, azt a törvényszék helyesen utasította el. (1909. évi márczius hó 15-én, 485. sz.) A kit. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A női szerzet tagjának a szerzet ellen támasztható azok az igényei, amelyek őt a szerzetes viszonyból az egyházi jog alapján illetik meg, a rendes bíróságok megbirálása alá nem tar-