Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

Szolgálniuk 235 rendelkezett, hogyha nővére T, A. a hitbizoinányt fenti feltételek mellett átvenni akarná, abban az esetben ö lesz hivatva kivételesen mint nő, gróf B. 1.-t megelőzőleg a hitbizornányt átvenni, mely halála után közvetlenül gróf B. I.-ra esik s ennek elhaltával az elől elrendelt sorrendben az ott megnevezettekre. Ezt a két rendelkezést egymással szembeállítva s különös tekintettel arra, hogy örökhagyó a nővére javára tett ezzel az intézkedéssel ennek részére csakis az ő személyére korlátozott és elhalálozásával végkép elenyésző jogot engedélyezett, nyilvánvaló, hogy örökhagyónak szándéka ezen intézkedés felállításával kiválóan arra irányult, hogy nővére saját választásához képest a hitbizományul szánt vagyont élete tartamára haszonélvezni jogosult legyen; az örökhagyónak ily irányban nyilvánult akarata pedig kétségtelenül megvalósítható azon esetben, ha kimondatik, hogy az örökhagyó végrendelete értelmében létesítendő hitbizomány csakis T. A. elhalálozásával lép hatályba s ennek jogi folyományaként a végrendeletben kijelölt hitbizományi birtokos és várományosok arra köteleztetnek, hogy a hitbizomány felállításának engedélyezését T. A. élethossziglani haszonélvezeti jogának épségben tartásával s annak megszűntétől kezdődő joghatálylyal tartoznak kérelmezni; mert a hitbizománynak ily módon való felállítása sem nem lehetetlen, sem tiltó törvényes rendelkezésbe nem ütközik. (Curia 1909 április 2. 12/909. sz. a. I. p. t.) Szolgalmak. (Tervezet 686—784. §§.) Valamely ingatlan felett gyakorolt szolgalmi jogot, ha az telekkönyvileg kitüntetve nincs is, tűrni tartozik az ingatlan vevője, ha a szolgalmi jog azon időben, midőn a vétel történt, tényleg és nyilvánosan gyakoroltatott és így a vevő annak létezéséről meggyőződhetett. A m. kir. Curia: A kir. Curia mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Az alsóbiróságok ítéletében megállapított és a felperes által meg nem támadott tényállás szerint az alperesek és fivérük György, a felperes közvetett jogelőde, az apjukról reájuk szállott beltelket egymás közt akként osztották meg, hogy annak középső része az azon levő kúttal Györgynek, a felperes jogelődének jutott, a két szélső rész pedig az alperesek tulajdonává vált és ez a két rész abból a czélból, hogy az alperesek a kúthoz járhassanak, a középső részszel két kapuval összeköttetett; megállapítást nyert továbbá az is, hogy ezt a jogukat az alperesek körülbelül negyven éven át, tehát az elbirtoklást meghaladó időn át szakadatlanul békésen gyakorolták és jelenleg is gyakorolják. Ebből a tényállásból tehát kétségtelen, hogy alperesek telkeik javára a felperes ingatlanával szemben az általa megszüntetni kivánl telki szolgalmat megszerezték és így c mellett a tény-