Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 14. 1907 (Budapest, 1909)

Btk. 261. §. 49 becsületsértés vétségének ismérveit kimeritvén, a tábla a minősítésnél Btk. vonatkozó rendelkezéseit tévesen nem alkalmazta. (907. máj. 22. 5017.) Becsületsértéshez más, mint a sértő állitás vagy kifejezés tudatos használata, nem kivántatik. 96. Vádlott: 1905. szept. 9-én D. főszolgabíró előtt azt állította. T. csendőrőrsparancsnokról, hogy az utóbbi vádlottnak U. Gy. elleni ügyében panaszának meg nem felelő, valótlan jelentést tett a bírósághoz azért, hogy azáltal U.-nak kedvezzen. Vádlottnak állítása valótlannak bizonyult. C.: Tekintve, hogy a közlés nyilvánosságának hiánya, a tettnek a törvény büntető rendelkezései alá foglalását nem akadályozza, hogy az állitás mivoltának felismerésénél nem az az irányadó, hogy az illetékes hatóság a sértett terhére rótt tettet büntetendőnek ismerte-e fel, hanem az, hogy az egyáltalában büntethető-e í Tekintve, hogy az állítások és kifogások tudatos használatán kivül a törvény a vádbeli cselekmény büntethetőségéhez más szándékot vagy czélzatot nem kiván; tekintve, hogy vádlottnak állításaival az azokból levont következtetés szerint is büntethető tett elkövetésével terhelt T. F. csendőrőrsparancsnokot s ezek megállapított valótlanságuk miatt bűncselekményt képeznek: a Bp. 385. §-ának I. a) pontjára fektetett panasz nyilván alaptalan. (907. jun. 13. 5714.) 97. Vádlott nő azt állította D. M. kiskorú hajadonról, hogy ez 13 éves kora óta K. J. katonával élt; tette pedig ezt azért, mert D. M.M teherbe esvén, atyja azt kívánta, hogy azt vádlott nő öcscse, B. J., kivel állítólag viszonya volt, vegye nőül. A gy.-i jb. vádlottat becsületsértésben bűnösnek mondta ki; ellenben az e.-i tsz. jogerős ítéletével felmentette őt: mert v. a terhére rótt kifejezéseket nem használta sértési szándékból, hanem részint testvéröcscse, részint saját érdeke megvédése czéljából. C. (Je. é. 213.) : A Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés tényálladékának egyik lényeges alkatelemét képező szándékosság a meggyalázó kifejezésnek tudatos használatában áll; a szándéknak ennek keretén kivül eső bizonyos iránya a tényálladék megállapításához nem kivántatik; annak igazolása, miként az állitásnak czélja jogos magánérdek megóvása vagy előmozdítása volt, a Btk. 263. §-a szerint csak arra szolgálhat indokul, hogy a törvényben ki nem zárt esetekben az állitás valódiságának bizonyítása megengedtessék; de vádlott büntetlenségét a Btk. 263. §-ának utolsó bekezdése értelmében csak az állitás valódiságának bebizonyítása eredményezi. Nyilvánvaló tehát, hogy vádlott a becsületsértés vádja alól a kír. törvényszék másodfokú ítéletében erre vonatkozóan felhozott indokokból csak a törvény megsértésével volt felmenthető. (906. márcz. 28. 3212.) Grill-féle Döntvénytár. XIV. kötet. 4