Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 14. 1907 (Budapest, 1909)

Btk. 94. §. 17 körülményekkel szemben, hogy a tett elkövetése alkalmával veszélyes eszközt használt és főleg, hogy hasonló cselekményért már büntetve volt, nem tekinthetők olyan nyomatékosoknak, hogy a büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokolt lenne. (1906. jan. 16. 515. sz.) 30. Vádlottak egy nyitott ólból éjjel 3 drb koczasertést loptak s ezért hat havi börtönre Ítéltettek. C.: Vádlottak a büntetés súlyos volta, tehát nyilván a Btk. 92. §. nem alkalmazása miatt jelentettek be semmiségi panaszt. A semmiségi panaszok azonban mint alaptalanok el voltak utasitandókr mert a beismerés és ittas állapot mint a vádlottak javára fenforgó enyhítő körülmények, nem annyira nyomatékosak, hogy a büntetés kiszabásánál a rendkívüli enyhítés jogának gyakorlását és ezzel a Btk. 92. §. alkalmazását indokolhatnák. (1906. jan. 10. 317. sz.) A bűntettből lefokozott vétségre a bűntett büntetéséül megállapított mellékbüntetés (55. §.) nem alkalmazandó. 31. Vádlott ellenében a két rendbeli hamis tanuzásra való csábítás bűntettének tényálladéka állapíttatott meg. C.: Vádlott elmebeli állapotának megállapított korlátoltsága oly rendkívül enyhítő ok, hogy annak különös figyelembevételével a Btk. 222. §-ában meghatározott börtönbüntetésnek legkisebb tartama is, a fenforgó körülmények közt a vádlott bűnössége arányában tulszigorunak jelentkezik, ezért a törvénynek megfelelő ítélet volt hozandó s egyszersmind mellőztetett — tekintve, hogy a Btk. 223. §-a szerint a hivatalvesztés mint mellékbüntetés csak bűntettekre alkalmazandó — a vádlottra kimért hivatalvesztés. (1906. jun. 6. 5911.) Btk. 94. §. A megfigyelés czéljából eszközölt letartóztatás be nem számitható, ha vádlott az elmebetegséget csak színlelte. 32. C.: Ami a vádlott által elmegyógyintézetben töltött időnek be nem számítását illeti, igaz ugyan, hogy vádlott akkor, midőn az elmegyógyintézetbe felvétetett, még nem állott büntetésének végrehajtása alatt; a kérdéses időnek, mint vizsgálati fogságban töltött időnek be nem számítása tehát a Bp. 516. §-ára való hivatkozással nem indokolható. Minthogy azonban vádlott a törvényszék megállapítása szerint az elmegyógyintézetben való tartását azáltal idézte elő, hogy tébolyodottságot színlelt; s ennélfogva a vizsgálati fogság hosszú tartama vádlott saját hibájából származott, annak a büntetésbe való beszámítása a Btk. 94. §-a értelmében helyesen mellőztetett. (1907. máj. 7. 3553. sz.) Grill-féle Döntvénytár. XIV kötet. 2