Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 13. 1906 (Budapest, 1908)

80 Btk:' 263.,v264. §. lyiségétöl. Ez a nézet azonban nem fogadható el. Ha a törvény ezt az elválasztást lehetőnek nem tartaná, akkor általában megengedné közhivatalnokkal szemben a valóság bizonyítását; a törvény helyes értelme tehát az, hogy az állított ténynek vagy kifejezésnek a közhivatalnok hivatali működésével közvetlen kapcsolatban kell állania, amii világosai1, i;i is íoiez a töivény terminológiája („hivatásának gyakorlatára"). Minthogy pedig az oly általános kitételek, mint „hazug", népbolonditó" stb. a bevádolt czikkekben sem hozatnak közvetlen kapcsolatba a főmagánvádló ügyködésével, más kitételek, mint pl „plagiator" ily kapcsolatba nem is hozhatók: az esküdtbíróság helyesen mondotta ki, hogy azok nem esnek a Btk. 263. §-a 1. pontjának rendelkezése alá. (1905. február 23. 1625.) Btk. 263. §. 5. p. A valódiság bizonyításának megengedése közérdekből. 153. C.: Helyszerzőről anna kközhirré tétele, hogy erkölcstelen üzelmeket folytat és hogy büntetve volt, közérdekű, s így ez állitások valóságának bizonyítása helyesen engedtetett meg. (1905 február 15. 1349. sz.) Btk. 263. §. ut. bek. Valódiság bizonyítása következtetés után. 154. Minthogy a kir. T. azt vette megállapítottnak, hogy főmagánvádló mint ügyvéd ügyfeleinek pénzét több esetben jogtalanul visszatartotta, ez pedig kétségtelenül magában foglalja a vád illetve az ítélet tárgyát képező azt az állítást is, hogy főmagánvádló „minden lehetséges megengedett és meg nem engedett eszközt felhasznál arra, hogy a fizetés alól kibújjon"; a panaszlott cselekmény tekintetében a Btk. 263. §. utolsó bek. meghatározott, a büntethetőséget kizáró ok forog fenn. (1905. október 18. 8881. sz.) Btk. 264. §. 3. p. A fegyelmi bíróság által hozott felmentő ítélet csak akkor zárja ki a valódiság bizonyítását, ha az annak tárgyául szolgált tények bűntett vagy vétség ismérveit magukban nem foglalják. 155. C.: A védő által a Bp. 384. §. pontjára hivatkozással amiatt bejelentett semmiségi panasz, hogy az ügy az esküdtbirósághoz nem utasíttatott, alaptalan. Az alsóbircságok azért tekintették az ügyet az 1897: XXXIV. tcz. 16. §. 3. pontja értelmében a kir. törvényszék hatáskörébe esőnek, mert a sértett fél ellen a most vádba helyezett állitások miatt fegyelmi eljárás volt folyamatban, amelyben felmentő Ítélet hozatott; mihez képest a Btk. 264. §. 3. pontját látták fennforogni. Igaz ugyan, hogy abban az esetben, ha bűntett, vétség vagy kihágás jelenségei forognak fenn, a Btk.-nek most idézett rendelkezése szerint a hozott fegyelmi itélet, ha felmentő is, nem zárja ki a bűnvádi eljárást s annak keretében a bizonyítást. Ámde a sér-