Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 13. 1906 (Budapest, 1908)

Btk. 415- 4i6: §. 244. C: Minthogy vádlóit a Btk. 72. és 66. §§-ai alapján a csalárd bukás büntette helyett annak vétségében mondatott ki bűnösnek s ekként vádlott csak a Btk. 416. §-ában a vétségre megállapított hivatalvesztésre Ítélhető: annáifogva a tábla a büntetési tételt a mellékbüntetés kiszabása tekintetében meg nem tartván, Ítéletét e részben a Bp. 385. §-ának 2. pontjában meghatározott semmiségi ok miatt hivatalból megsemmisíteni s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséből álíó mellékbüntetést mellőzni kellett. (i9°3- évi márczius ig-én. 2510. sz.) Állandó gyakorlat. Btk. 410. §. 3. p. Rendes mérleg készítése csak a második naptári év végén kötelező. 245. C: A Kt. 26. §-a szerint a kereskedő minden évben tartozik cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról mérleget készíteni, amenvnyiben kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve van. A mérleg készítésére meghatározott év alatt azonban, a kereskedelmi szokáshoz képest, a naptári év értendő, mely január hó első napjával kezdődik, és deczember hó utolsó napjával végződik. Ebből kiindulva — minthogy a F. K. által 1807. évben berendezett rőfösáruüzlet S. F.-né mint czégtulajdonos nevére csak 1901 április 13-án jegyeztetett be, ettől fogva pedig ugyanez év deczember végéig egy teljes naptári év cl nem telt s ugyanazon üzlet 1902. évi november 22-én csőd alá került és minthogy eszerint S. F.-né vádlottnak a mérleg készítésére vonatkozó kötelessége sem az 1901., sem az 1902. évben be nem következett: annálfogva az alsófoku bíróságok tévesen alkalmazták a törvényt, amidőn a vádbeli cselekmény minősítésénél a Btk. 416. §-ának 3. pontjában megjelölt mulasztást is alapul vették. (905. jan. 10. 234.) Btk. 416. §. 4. p. A czégtulajdonos akkor is felelős, ha az üzletvezetésbe be nem folyt. Csődkérvény beadásának elmulasztása. 246. C.: A megállapított tényekből okszerűen következtethető, hogy a „F. K. utóda'* czégnek S. F.-né volt a tulajdonosa, F. K. vád. pedig ennek üzletvezetője és hogy a csőd S. K.-né vádlott ellen rendeltetett el, s miután a Btk. 414. és 416. §§-ainak eseteiben a büntetendő vagyonbukást a vagyonbukott követi el, kétséget nem szenved, hogy a vádbeli cselekménynek csak S. F-né vádlott lehet a tettese. Habár az üzlet a forgalom nagyobb terjedelménél fogva a kisipar körét meghaladta, és így S. F.-né vádlott kereskedelmi könyvekvezetésére kötelezve volt, sem ő, mint czégtulajdonos, sem F. K. vádlott, mint üzletvezető oly kereskedelmi könyveket, melyekből az üzlet menete s a vagyoni állapot kideríthető volna, nem vezetett. E ténykörülményekből a kir T. helyesen vonta le azt a következtetést,