Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

Bírói illetékesség". SOI ftilmerült kárból (vételár leszállítására is irányufóan) származik, nem alkalmazható. (A kolozsvári tábla 12. sz. döntvénye 1905 május 12.) 1252. A polgári törvénykezési rendtartás 35. §-a 2. bekezdésében szabályozott kivételes illetékesség nem terjeszthető ki azokra a követelésekre, melyeket a kereskedő kártérítés czimén azon az alapon támaszt, hogy a vele üzleti összeköttetésbe lépett személy szerződési kötelezettségét nem teljesítette. A k i r. tábla: Felperes arra alapította keresetét, hogy az alperes által felperesnek eladott és szállított áru szerződésellenes minőségű volt és alperes a miatt az árut felperes rendelkezésére bocsátotta. A kereseti előadás szerint alperes szerződésellenes eljárásból folyólag felperesnek a keresetbeli összegű haszna maradt el. Felperes ennek megtérítését, mint kártérítést követelte. A perrendtartás 35. §. 2. bekezdésében említett könyvkivonati •és számlakövetelés fogalma a törvényben nincs közelebbről meghatározva, annak meghatározásánál tehát az idézett törvényi rendelkezés czélzatát kell irányadóul venni. Már pedig a kereskedők érdekében kivételes bírói illetékességet megállapító és ennélfogva szorosan értelmezendő ennek a törvényi rendelkezésnek czélja kétségtelenül csupán az, hogy a kereskedő saját kereskedelmi könyveibe bejegyzett, s az üzlet rendes menetéből eredő olyan készpénzbeli követelését, mely őt az általa kötött kereskedelmi ügyletből folyólag mindkét szerződő fél megegyező akaratnyilvánítása alapján, (például megkötött vételügyletből folyólag vételár vagy valamely ügyletnél fogva adott előleg fejében, a vagy más hasonló czimen) kétségtelenül megilleti, melynek tekintetében tehát kereskedelmi könyveire, mint bizonyítékra hivatkozhatik, a könyvekkel a törvényben meghatározott időn belül a könyvvitel helyének bírósága előtt bizonyíthassa s e végből ugyanott kereset utján érvényesíthesse. Ily követeléseket ért a közönséges szóhasználat és a könyvkivonati és számlakövetelések alatt. Ebből következik, hogy a polgári törvénykezési rendtartás 35. §-a második bekezdésében szabályozott kivételes illetékesség nem terjeszthető ki a kereskedőnek oly követeléseire, melyek a vele üzleti összeköttetésben nem álló személy jogtalan cselekményéből szármáznak, de nem terjeszthető ki azokra sem, melyek a kereskedő kártérítés czimén azon az alapon támaszt, hogy a vele üzleti összeköttetésbe lépett személy szerződési kötelezettségét nem teljesítette. Mert az ily követelések rendszerint előzetes bírói megállapításra szorulnak és közvetelnül nem alapulnak mindkét fél megegyező akaratnyilvánításán, nem tekinthetők tehát az üzlet rendes menetéből eredő és kétségtelenül fenálló olyan követeléseknek, a melyek tekintetében a kereskedő saját kereskedelmi könyveire, mint bizonyítékokra bármi részben sikerrel hivatkozhatnék s az ilyen követeléseket a közönséges szóhasználat nem érti a könyvkivonati és számkövetelés fogalma alatt és nem is forog fen oly ok, a mely miatt a kereskedőnek vagy iparosnak ily követelése illetékességi szabály alá tartozzék, mint mások hasonló természetű követelései.