Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

438 Szolgálati szerződés. Érvényes különösen a nyugdijszabályzat azon rendelkezése is, hogy a vállalat alkalmazásából önként kilépő alkalmazott a nyugdij fejében befizetett összege visszatéritését nem igényelheti. Alaptalan felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság az ügy eldöntésében anyagi jogszabályt sértett. Mert az eljárási szabály megsértésenélkül megállapított s ennélfogva a S. E. T. 197. §-a értelmében a. felülvizsgálatnál is irányadó tényállás szerint felperes önként hagyta el alperes társulat szolgálatát s önként lépett javadalmasabb államszolgálatba. Minthogy pedig azokat az igényeket, a melyeket alperes társulattal szemben annak alkalmazottjai a nyugdíjra történt befizetések visszátéritése iránt támaszthatnak, kétségen kivül az alperes társulatnál érvényben levő nyugdijszabályzat rendelkezései szerint kell elbírálni, a felebbezési bíróság az emiitett nyugdijszabál}'zat 14. és 15. §-nak a fenforgó esetre vonatkozó és helyesen értelmezett rendelkezései szerint döntötte el a jelen pert akkép, hogy felperes az alperes társulat szolgálatából önként lépvén ki, a nyugdij fejében befizetett járulékok visszatéritését jogszerűen nem igényelheti. Felperest tehát felülvizsgálati kérelmével törvényes alap hiánya miatt el kellett utasítani. (Bpesti tábla 1905. márcz. 16. II. G. 4/190SO 1097. Azon nyugdijszabályzat, a mely a tisztikarral sohasem közöltetett, habár azt a főkáptalan jóvá is hagyta, a káptalant nem kötelezi s arra a tisztviselők nyugdíjigényt még az esetben sem alapithatnak, ha a káptalan ezen nyugdijszabályzat jóváhagyása után egyeseknek ennek alapján szabta meg a nyugdijat. A mi a felperes részéről kötelezőnek vitatott és az 1877. évi nyugdij szabályzatot illeti, tény az, hogy az 1877. évi április hó 23-án készített ,,tiszti nyugodalmi kegydij-intézet szabályait" a főkáptalan némi módosítással jóváhagyta; valamint tény az is, hogy a mellékelt káptalani határozatok szerint alperes az 1882. évben K. K. özvegyének és özv. D. L.-né özvegyi nyugdiját kifejezetten az 1877. évi „tiszti nyugdíjaztatási szabályzat" alapján határozza meg, de ezekből a tényekből nem vonható következtetés arra, hogy az 1877. évi nyugdijszabályzat a felperes nyugdíjazása tekintetében is alkalmazandó. Abból a tényből ugyanis, hogy az emiitett szabályzat felperes beismerése szerint vele és a tisztikarral soha sem közöltetett, továbbá abból, hogy alperes a körleveleiben á nála alkalmazott gazdatiszteknek az 1877. évben tudomására juttatta, hogy az 1858. évben elfogadott és kihirdetett nyugdij szabályzatot tartja fenn és más „normativumot" el nem ismer; nyilvánvaló, hogy felperesnek 1901. évi október i-én történt nyugdíjazásakor az 1877. évi szabályzat érvényes nem volt. (Curia 1905 június 21. 5270/1905. sz. a.) 1098. Megállapodás hiányában az üzleti alkalmazottnak az üzlet jövedelméből való részesedésre igénye még akkor sincs, ha a szolgálatadó az lakalmazottat a jövedelemből több éven át remune-