Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)
Közig, bíróság pénzügyi osztályának határozatai. 31 79. Örökösödési és hagyományi bizonyítvány kiadása esetén a hagyaték után járó illeték az örökhagyó halála napjától számitott öt év alatt elévül. A közigazgatási bíróság: Az 1894: XVI. t.-cz.-nek 98—106. §-ai, melyek az 1868: LIV. t.-cz. 579—581. §-ainak helyébe léptek, az örökösödési és hagyományi bizonyítvány kiadására vonatkozó rendelkezéseket foglalják magukban. Már magában véve az a körülmény, hogy az idézett §-ok a X-ik fejezetben külön és a hagyaték tárgyalásáról szóló Vl-ik fejezettől elkülönítve foglaltattak öszsze, nemkülönben az idézett t.-cz. 99-ik §-ának az a rendelkezése, mely szerint az a) és b) pontokban megszabott feltételeknek igazolása esetében, ha az örökség tárgyai között ingatlanok is vannak és az idézett t.-cz. 2. §-ában az örökösödési eljárás hivatalból való megindítására nézve felsorolt eseteknek egyike se forog fenn: az örökös, vágy a hivatalos eljárás nélkül kiegyezett örököstársak, az illetékes járásbíróságtól kérhetik az örökösödési bizonyítványnak kiadását, igazolják azt, hogy az örökösödési bizonyítvány kiadása és az ezzel kapcsolatos eljárás hagyatéki tárgyalásnak nem tekinthető, minek következtében az ily örökösödési bizonyítvány kiadásának esetében, az illeték elévülésére vonatkozó kérdésnek eldöntésénél, azok a törvényes intézkedések veendők irányadókul, a melyek a bírói tárgyalást nem igénylő hagyatékok után járó illetékekre nézve fenállanak. Az 1883: XLIV. t.-cz. 90. §-ának 1. c) pontja pedig csupán a bíróilag tárgyalt hagyatékokra nézve szabja meg az elévülési időnek kezdetét attól a naptól, a melyen a hagyatéki eljárás befejeztetett s ilyképeni a hagyatéki tárgyalást nem igénylő hagyatékoknál az idézett törvényszakasz 1. d) pontja veendő alkalmazásba, t. i. ezekre vonatkozólag az illetékek elévülnek, ha nem vettetnek ki 5 év alatt attól a naptól számítva, a melyen a haláleset beállott. (1905 január 13. 16,342/1904.) b) Az illetéki díjjegyzék. 1. tétel. 80. Telekkönyvileg feltüntetett gyógyszertári gyökösjogok, habár azok az ingatlannal együtt képezik is az átruházás tárgyát, mint ingóságok illetékezendők. Tekintve, hogy a vétel tárgyát képező gyógyszertár reáljogu, figyelemmel a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t.-cz. 130. §-ának azon rendelkezésére is, mely szerint a reáljogu gyógyszertár önálló magánjogi szerződés és átruházás tárgyává tehető, — sem ingatlan dolgot sem valamely ingatlanhoz tartozó jogot nem képez, az ingatlanok feletti vagyonátruházásokra meghatározott illetékek alá nem tartozhatik, az illeték díjjegyzék 1. tétel 2. jegyzete alapján jogosan kívánhatja panaszos, hogy az adásvevési illeték külön szabassék ki az ingatlan és külön a fentiek szerint ingóságot képező gyógyszertári reáljog vétele után. (Közigazgatási bíróság 24,570/1903.)