Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

Meg nem rendelt áru felhasználása733 1264. C: A ki türi azt, hogy az ő czége alatti áruk1 megrendeltessenek 1875:XXXVU. s kiszolgáltassanak, az ezen áruk kifizetéseért felelős még akkor is, 3^6tc§ ha a, megrendelés és kiszolgáltatás nem az ő megbízásából történt, mert a tűrés lénye által jóváhagyta ama tényeket, és ezzel a vétel az ő részére történtnek tekintendő. (1899. máj. 17. 6852/98. sz.) 1265. Kassai T.: Ha a felek a vétel tárgyára s az árra nézve megállapodtak és a vevőnek az áru (osztálysorsjegy) átadatott, a szerződés létrejöttét nem gátolja az, hogy az eladó nem teljesítette a szerződésnek azt a föltételét, mely szerint a vevőnek a megegyezésről Írásbeli nyilatkozatot köteles kiadni. A vétel tárgyának elhasználása (sorsjegyeket illetőleg a megkezdett húzásban való részvétel) után a vételtől egyoldalúan visszalépni nem lehet. (1902. május 22. G. 19. sz.) C: Döntő tényt képez, hogy az alperes czimére számla mellett elküldött áruk alperes tokaji üzlete részére átvétettek-e? mert ezen tény bizonyítása esetén alperes az üzleti vagyonába beruházott azon áruczikkek nem kifogásolt árát megfizetni. Ezen döntő tény pedig alperes beismerése által volt bizonyítottnak tekintendő, annálfogva, mert felp. válaszilag az iránt is esküt kinált alp.-nek, hogy a kérdéses áruczikkeket sem alp., sem a meghatalmazottja alp.-nek üzlete részére át nem vette, alp. azonban az üzlete részére lett átvétel bizonyítása végett kinált ezen főesküt el nem fogadta, miután ő az ez irányban kinált esküt csak loly módosítással nyilatkozott késznek letenni, hogy ő az áruczikkeket át nem vette és azoknak üzlete részére leendő átvételére mást meg nem bizott, mely módosítás azonban nyíltan magában foglalja annak megengedését, hogy azon áruczikkek habár általa nem is egy e czélra, különösen meghatalmazott által, de tokaji üzlete részére tényleg átvétettek. (1885. jun. 2. 68. sz.) 1266. Nagyváradi T.: Valamely üzlet részére történt megrendelés esetében, ha a megrendelt áru az üzlet tulajdonosa által átvétetik és felhasználtatik, annak vételáráért az üzlettulajdonos felelős, tekintet nélkül arra, hogy az árut ő személyesen vagy az ő részére egy harmadik személy rendelte-e meg; és tekintet bélkül arra is, hogy a szállító é, megrendelésből folyólag a közbenjáró harmadik személyt is kötelezettnek tartja-e vagy sem, hacsak a megrendelő a megrendelés alkalmával határozottan nem jelzi, hogy a megrendelést a saját nevében és kötelezettsége mellett teszi. Minthogy a felebbezési bíróság ténymegállapítása szerint alp. beismerte, hogy a kereseti borárukat az ő részére az apja megrendelte, hogy az árukat ő megkapta, felhasználta, ezzel szemben alp. tartozott volna bizonyítani azt a kifogást, hogy felp. őt vevőként nem akarta elfogadni, hanem csupán az apját, mint! megrendelőt, ezt azonban a felebbezési bíróságnak a felhívott tanuk vallomásának mérlegelésével és felülvizsgálattal a S. E. 197. §. második bekezdése alapján meg sem tá-