Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

678 A zálogjog gyakorlása. I875:xxxvu A záloghitelező kártérítési kötelezettsége sorsjegyek szabálytatcz „ lan eladása esetén. 306. §. 1149. C: Alp. beismerte, hogy a keresetben részletesen felsorolt sorsjegyeket 2. r. felp.-től zálogba átvette; beismerte azt is, hogy ezeket a sorsjegyeket 1888 jan. 5-én eladás végett a bécsi «Creditanstalfr>-nak elküldötte és hogy a sorsjegyek birói közbenjárás mellőzésével e jelzett módon magánkézből eladattak. Nem vitás felek között az sem, hogy a zálogügylet felett Írásbeli szerződés nem köttetett; vitás azonban az, hogy jogosult volt-e alp. a sorsjegyeket egyáltalában eladni, különösen pedig, hogy a szabálytalanul eszközölt és a törv. rendeletébe ütköző eladásból terheli-e alp.-t kártérítési kötelezettség, s ha terheli, minő lehet és mily összeg erejéig terjedhet a kártalanítás mérve. A per adataiból bizonyítottnak fogadandó el, hogy a kérdéses sorsjegyek bizonyos kölcsönügylet és az alp. üzletéből történt hitelbe vásárlásból eredő követelések biztosítása végett kézizálogként adattak másodrendű felp. által alp.-nek, hogy tehát eme kereskedelmi viszonyból származó zálogos viszony kereskedelmi ügyletet képez és igy a Kt. határozatai alapján bírálandó el. 2. r. felp. maga beismeri, hoffy a sorsjegyekkel biztosított tartozását a lejárat, vagyis 1888 jun. 6. után sem fizette ki; bizonyítva van továbbá az is, hogy a fizetés nem teljesítése folytán alp. a sorsjegyeket az osztrák keresk. és hitelintézet utján a követelés lejárata után magánúton eladta s az érettük bevett 173 frt 43 krt követelésre megtartotta, a miből kétségtelen az is, hogy alp. a sorsjegyeknek birói közbenjövetel nélkül eladása folytán oly törvénybe ütköző szabálytalanságot követett el, a mely cselekményéből kifolyólag — tekintet nélkül az alp. által vitatott szóbeli megállapodásra, — ha és a mennyiben felp.-eknek kárt okozott, kártalanítással tartozik. Az nem szenved kétséget, hogy 2. r. felp. tartozását a lejáratkor 1888. jan. 6-án, sőt azután sem fizetvén ki, a követelés biztosítására adott zálogtárgyakat értékesíteni, s azok vételárából magát kielégíteni, alp. törv. szerint is jogosítva volt, hogy tehát a sorsjegyeket értékesíthette, de viszont az sem szenved kétséget, hogy ezt az értékesítést csakis a törv. ide vonatkozó rendeleteinek szoros betartásával eszközölhette. Ámde alp. az értékesítésnél törvényellenesen járt el akkor, a mikor a birói közbenjárást mellőzte, a sorsjegyeket szabadkézből magánúton adatta el. Hogy azonban 2. r. felp. ebből a szabálytalan eladásból kártérítést követelhessen, mindenek előtt azt tartozott bizonyítani, hogy a magánkézből eladás következtében kárt szenvedett és hogy mily összeg erejéig. Felp.-ek annak bizonyítására, hogy az elzálogosított sorsjegyek közül a Bariette városi 300 líra névértékű 4770. sorozat 41. sz. sorsjegyre esett 50.000 lira főnyereményből 42.269 lira 80 cent fizettetett ki 1888 okt. 16. a Bariette városától hivatalból beszerzett, tehát teljes bizonyító erejű átiratra hivatkoztak, a mely hivatalos átirat a törvény rendeletének megfelelően lévén kiállítva, annak valódisága és bizonyító erejéhez ké-