Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

A kereskedelmi ügyletek általános határozatai. 673 mitott 5.7%-os évenkint tőkésített kamata nem az alsóbiróságok ré- I875:xxxvn. széről megállapított összeget, hanem 5211 K 22 f.-t tesz ki és alp.2,9 ^ os ennek fedezésére csak 3706 K 74 f.-t helyezett bírói letétbe és ekként" ' ' felp.-nek 1504 K 48 f.-t tevő kamat követelése kiegyenlítetlen ma­radt, alp.-t ezen összegnek a járulékainak megfizetésére kellett kö­telezni. (1902. márcz. 13. 3193/901. sz.) Betéti könyvecske átruházójának szavatossága. 1138.G y ő r i T.: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alp. végre­hajtás terhével kötelezi, hogy a felp.-nek 1447 K 60 f. tőkét, kama­tokat, perbeli és felebbezési költséget 15 nap alatt megfizessen. Indokok: A keresethez A) a. csatolt könyvkivonat szerint felp.­nek az alp. ellen hitelben kiszolgáltatott áruk vételárából származó, tehát olyan követelése van, a mely rendszerint készpénzben fizetendő. Ennek a követelésnek részben való kiegyenlítéséül a peres felek e részben megegyező előadása szerint alp. 1901 aug. 16-án készpénz helyett, egy a s—i épitő- és földhitelbank részvénytársaság által H. D. S. nevére 1400 koronáról kiállított és 1901 nov. 9-ik napjára fel­mondott betétkönyvet adott át a felp.-nek. Valamint egyszerű kötelez­vények átruházása esetében, ugy a magánpénzintézetek által kiállított betétkönyveken alapuló követelésnek fizetéskép való átengedése ese­tében is az átengedő ellenkező megállapodás esetein kivül a fizetés­kép adott követelésnek nemcsak a valódiságáért, hanem a behajtha­tóságáért is a törvénynél fogva felelős. Alp. nem terjesztett elő bi­zonyítékot arra nézve, hogy felp. őt a kérdéses betétösszeg behajt­hatósága tekintetében a szavatosság alól felmentette, sőt az általa 4. alatt mellékelt felp.-i levélnek az «u. ü. V.» betűkkel megjelölt és értelmére nézve a peres felek között nem vitás abból a kitételé­ből: «unter üblichen Vorbehalt», vagyis a «szokásos fentartás mellett» az következik, hogy felp. a kérdéses betétkönyv elfogadásakor alp.­nek a behajthatóságért való törvényes szavatosságát kifejezetten fenn­tartotta. Ezzel szemben az a körülmény, hogy felp. utóbb a 2. alatt csatolt könyvkivonat szerint a kérdéses betétkönyvet a betétösszeg időközi kamataival fizetésképen az alp. javára irta, és hogy a 3. számú levelében az alp. ellen fennállott számlakövetelését kiegyenlítettnek je­lentette ki, a szavatosságról való lemondásnak nem tekinthető, mert a fentebb említett betétkövetelés lejárata a 2. alatti számla és a 3. számú levél keltekor még be nem következett és igy felp. ezeket a nyilatkozatokat kétségkívül abban a feltevésben tette, hogy a betét­összeg a lejáratkor neki ki lesz fizetve. Minthogy pedig alp. beismerte, hogy a s—i építő- és földhitelbank részvénytársaság ellen 1901 okt. 18-án a csőd elrendeltetvén, a kereseti számlában feltüntetett betét­összeg felp. részére a lejáratkor ki nem fizettetett, hanem behajtha­tatlanná lett, a fentebb kifejtettek szerint felp. a betétkönyv össze­gével az alp.-t jogosan terhelte meg és alp. a törvényes szavatosságá­Döatvénytár. 43

Next

/
Thumbnails
Contents