Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

063 Betéti könyvecske zálogbanrlása1875:XXXvn. 1131. C: Tekintettel arra, hogy abból a tényből egymagában, hogy 299—aoo §§ a takarékpénztári betéti könyv íelp. nevére van kiállítva szemben azzal a ténynyel, hogy azt felp. ellenérték mellett adta át a végrehajtást szenvedőnek, és hogy azt az utóbbi tette le szerződési óvadékul és így az az utóbbinak birtokában volt, felp. tulajdonjogára jogi következtetés nem vonható, mert a bár névre kiállított takarékpénztári betéti könyv birtokosa és előmutatója a betett összeg felett, hacsak a betevő a pénz felvételét magának fenn nem tartotta, rendelkezhetett, és mert arra nézve, hogy a szóban forgó takarékpénztári könyv a végrehajtást szenvedő birtokába jogszerűtlenül jutott volna, vagy hogy arra felp. a saját tulajdonjogát íentartotta volna, a tények meg nem állapíttattak. A íelebbezési bíróság tehát nem sértett meg anyagi jogszabályt az által, hogy a lefoglalt takarékpénztári betéti könyvet az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával és a kereset elutasításával foglalás alatt hagyandónak ítélte. (1900. febr. 22. I. G. 621/99.) Zálogjog betéti könyvecskén. 1132. K. és V. tsz.: Alp. köteles felp.-nek 850 írt tőkét, 18 frt 50 kr. tőkésített kamatot és az egész 868 frt 50 krnak 1899. decz. 31-től járó 4V20/0 kamatát és 57 frt 65 kr. perköltséget 15 nap alatt — az A. alatti takarékpénztári könyv ellenében — különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni, és a kiszabandó ítéleti illetéket sajátjából viselni. Indokok: Alp. bank az A. alatti betéti könyvben foglalt alapszabályainak 5. §-a értelmében a takarékpénztári betéteket a betéti könyv előmutatójának köteles kifizetni, a miből következik, hogy a betéti könyvre, mint a bemutatónak kifizetendő közforgalmú értékpapírra, jogot csakis a betéti könyv átadása mellett lehet szerezni; ennélfogva, tekintve, hogy az ahhoz való tulajdonjog az egyszerű átadás által megszerezhető, — és tekintve, hogy akár a tulajdon- akár a zálogjog megszerzéséhez már maga a puszta átadás — a nélkül, hogy a betétkönyv eredeti birtokosának szóbeli engedménye szükséges lenne — elegendő, alp.-nek azt a kifogását, hogy mivel az A. a betéti könyv B. Mór és társa nevére van kiállítva, azt B. Mór felp.-nek kézi zálogul át nem adhatta, annál is inkább figyelmen kivül kellett hagyni, mert a betéti könyvre vezetett alapszabályok 5. §-a szerint a betéti könyv előmutatójának a betéti összeghez való jogosultságát egyébként igazolni nem is szükséges. Alp. még azt vitatja, hogy a betéti összeg kifizetésére azért nem kötelezhető, mivel a betevő B. Mór és társa a 2. a. becsatolt okirat szerint a betéti összeget alp.-nek a vele szemben fennálló követelése biztosiíásául kézi zálogul átengedte, s igy a kézi zálog fogalmánál fogva alp. a betéti összeget első sorban a betevő ellen fennálló követelésének kielégítésére fordítani jogosult; minthogy azonban a betéti összeget a betéti könyv helyettesíti, s minthogy továbbá a betéti könyv birtokosa, a mennyiben a betevő a