Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

642 Kereskedelmi utalványok. 1875: XXXVII. C: Hh. főleg azért, mert a Kt. 290. §. szerint keresk. ügyle288—29*0 SS^^16 vonatkozó meghatalmazásnál a meghatalmazó és meghatalmazott, 'továbbá az utóbbi és harmadik személyek közti jogviszonyra nézve a Kt. I. rész ötödik czimében foglalt határozatok nyernek alkalmazást; ha tehát a meghatalmazó és meghatalmazott között nem is forog fenn a Kt 43. §. értelmébeni függési viszony, ezen szakasz azon intézkedése, miszerint a meghatalmazottnak jogköre kiterjed mindama jogcselekvényekre, melyeket azon ügylet szükségessé tesz, melyre a meghatalmazás adatott, miután ezen szakasz is a Kt. I. rész ötödik czimében foglaltatik, alkalmazandó minden keresk. ügyletre vonatkozó meghatalmazásnál. (1889. jan. 22. 1206/88.) Kereskedelmi utalványok. Mikor kereskedelmi az utalvány ? 291—294. §§. 1094. Smsz.: A kereset alapját képező utalvány rendeletre szólván, a Kt. 291. §-ának 1. pontja szerint, tekintet nélkül arra, vájjon a kiállító vagy utalványozott kereskedő-e vagy sem? kereskedelmi ^utalványnak tekintendő; és minthogy a kereskedelmi utalványból származó kereset a keresk. eljárás 6. §-ának 9. pontja szerint, tekintet nélkül a kereset tárgyát képező összegre, a törvényszék mint kereskedelmi bíróság illetékességéhez tartozik: alp. tárgyi illetékességi kifogása alaptalan. (1729/80.) 1095. Bpesti T.: Felp.-t keresetével elutasítja. Indokok: A Kt. 291. §-a szerint kereskedelmi utalványoknak tekintetnek: 1. a rendeletre szóló és 2. a kereskedők által kibocsátott vagy elfogadott Írásbeli utalványok. A kereset alapját képező A. és B. a. okiratok azonban kereskedelmi utalványt nem képeznek, mert nem szóinak rendeletre és mert az idézett §. második pontjában emiitett utalványok csak azok, melyeket kereskedő kibocsát és a fizetést egy harmadik személynek, kinek szintén kereskedőnek kell lennie, meghagyja, mely kellékekkel az A. és B. alattiak nem bírnak, a mennyiben ezekben alp. mint azok kiállítója, a fizetést a bemutatónak saját személyében ígéri. Ez okból az A. és B. alattiak csak közönséges kétoldalú szerződéseknek tekinthetők, mit tartalmuk is igazol, és az azokon alapuló jogok és kötelezettségek is a köztörvény szerint elbirálandók. Ennek értelmében azonban felp. az A. és B. alatti alapján tekintve, hogy beismeri, hogy nem ő szerződött alp.-sel, alp. ellen követeléssel csakis annak kimutatása mellett léphet fel, hogy az alp.-sel szerződő fél szerződési jogait reá engedményezte, minek kimutatásától őt fel nem menti az sem, hogy alp. az A. és B. alattiakban a fizetést azok birtokosának ígérte teljesíteni. És miután felp. nem állította, hogy alp.-sel ő szerződött, sőt beismerte hogy az A. és B. alattiakat harmadik kézből kapta, azok szabályszerű engedményezését azonban kimutatni meg nem kísérletté, ennélfogva felp.-t keresetével elutasítani kellett. (1887. nov. 3. 5742.) C: Hh. Mert a kereset alapjául A. és B., illetve eredetiben D.