Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

40 Dzletátruházás. nek joga van a czég eddigi tartozásainak fizetése alól magát egészen kivonni, kétségtelenül megvan azon kisebb joga is, hogy a czég eddigi kötelezettségeit feltételesen vagy megszorítással vállalja át, mely esetben őt a kötelezettség a dolog természetéhez képest csak oly módon és csak oly mérvben érheti, a mily módon és mérvben a kötelezettséget átvállalta. Minthogy pedig II. r. alp. I. r. alp.-nek felp. irányában fennálló tartozását csak oly módon vállalta el, hogy azt csak bizonyos feltételek bekövetkeztével és csak 1886. ápr. 24-én kezdődő 3 évi részletben fogja fizetni; minthogy, ha az emiitett feltétel bekövetkezett volna is, mit felp. nem is állított, azon időpont, melyben felp. II. r. alp. irányában a követelést érvényesíthetné, még be nem állott; felp.-t ezen alp. irányában idő előtt indított keresetével elutasítani kellett, etb. (86. jan. 19. 778.) C: Hhagyja, (86. jun. 16. 339.) 75. C.: ítéletének a másodbiróság által is elfogadott indokaiban helyesen fejtette ki az elsőbiróság, hogy a Kt. 20. §-a értelmében felp.-t, a harmadrenu. alp., mint az első- és másodrendű alp.-ek kereskedelmi üzletének átvevője ellen kereseti jog az átruházott üzlet tulajdonosaival szemben fennálló követelése tekintetében csak annyiban illeti meg, a mennyiben az átvevő az átruházott üzlet eddigi kötelezettségeit magára vállalta; minthogy felp. nem bizonyította, hogy harmadrendű alp. a felp.-nek az átruházott üzlet tulajdonosai ellen fennállott kereseti követeléséi')! 618 frt 8 krnál többet vállalt magára, felp.-t keresetének az itvállalt összeget meghaladó részével helyesen utasította el a harmadrendű a]p. irányában; e részben tehát a másodbiróság Ítélete indokainál fogva helyben volt hagyandó. Tekintve azonban, hogy harmadrendű alp. perbeli beismerése és P. alatti levele szerint felp.-nek az átruházott üzlet tulajdonosai ellen fennálló s az üzlet kötelezettségét képező kereseti követeléséből 618 frt 8 krnak kifizetését kifejezetten magára vállalta; s tekintve, hogy az első- és másodrendű alp.-ek, mint az üzlet átadói, és harmadrendű alp., mini az üzlet átvevője között állítólag kikötött az a feltétel, mely szerint harmadrendű alp. az átvállalt összeget csak az esetben tartozik a felp.-nek fizetni, ha ez a részleges fizetés fejében az egész kereseti követelését, tehát annak ki nem fizetett részét is, a harmadrendű alp.-re engedményezi, a felp.-sel szemben jogi hatálylyal azért nem bir, mert felp., ki az üzletnek az alp.-ek között — kik közül az első- és a harmadrendű alp.-ek beismerten testvérek — történt emez átruházásáról csak későbben értesült, ehhez az állítólagos feltételhez hozzá nem járult, s miután jogos követelése bármi részének elengedésére kötelezhető nem volt, hozzájárulni nem is tartozott: harmadrendű alp. a magára vállalt eme követelés s külön nem kifogásolt késedelmi kamata fizetésére tehát, az alsóbiróságok ítéleteinek e részben megváltoztatásával, annyival inkább kötelezendő volt, mert a felp. tagadásával szemben különben sem bizonyította, hogy ő >me 618 frt 8 krt az üzlet átruházóinak utóbb megfizetni kénytelen