Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)
16 Kereskedelmi czégjegyzékek. az, hogy azoknak, kik valamely bejegyzett czéggel összeköttetésbe lépnek — alkalom nyujtassék arra, hogy a czégjegyzékből és a bejegyzés alapjául szolgált iratokból teljesen megbízható módon tájékozást szerezhessenek az iránt, hogy a czégnek, melylyel összeköttetésbe lépni szándékoznak, ki a tulajdonosa: valamely bejegyzett czég czégjegyzékben olyanul bevezetett tulajdonosának jóhiszemű hitelezőivel szemben annak bizonyítása, miszerint valósággal nem a czégbejegyzési iratok alapján ilyenül a czégjegyzékbe bevezetett személy, hanem más a tulajdonosa, egyáltalában meg nem engedhető s a jóhiszemű hitelezők irányában a czég tulajdonosának feltétlenül az tartandó, ki mint olyan a czégjogyzékben L.„'_^yezve találtatik, hogy pedig a hitelezők egyeteme, melynek képviseletében lett jelen per megindítva, e tekintetben rosszhiszemben forogna, alp. részéről bizonyítva nem lett; mert ennélfogva S. Lipótnak a 3. '/. alatti jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata jóhiszemű hitelezőinek, s illetve csődbejutása következtében a csődhitelezők egyetemének jogaira semminemű befolyással nem lehet, s így felp.-nek S. Lipót emiitett nyilatkozatának megtámadásit táigyazc kifogása és alp.-nek e tekintetben felhozott ellenvetései érdemleges méltatást nem igényelnek; mert a valódiságra kétségbe nem vont A) alatti végzésből kitetszőleg maga alp. is nem ugy mint S. Adolf és társa czég üzleti telepen levőket, hanem mint más idegen (S. Lipót és társa czég) birtokában levőket, kérte a kérdésben forgó tárgyakat S. Adolf és társa czég csődtömegéhez leltároztatni; mert ezekből okszerűen az következik, hogy az emiitett idegen czég csődbejutása következtében csődtömegének tömeggondnoka, mint a hitelezők egyetemének e tekintetben képviselője, arra való tekintet nélkül, hogy a megtámadott leltározási eljárás jogerőre emelkedett-e, vagy nem, továbbá az alp. kérelmére a büntető bíróság által elrendelt biztosításra, ugy a 3. '/• alatti nyilatkozatra tekintet nélkül érvényesitheti a csődhitelezők érdekében a csődtörvény 42. §-a értelmében a visszakövetelési jogot és teljes joggal hivatkozhatik a birtok mellett harezoló tulajdoni vélelemre; mert a 3. •/. alatti nyilatkozat világos tartalma szerint különben is S. Lipót kérdésben forgó vagyona csupán az ő fizége hitelezőinek kielégítése után netán fenmaradó részének S. Adolf és társa czég csődtömegéhez leendő csatolásához adta beleegyezését; mert ezekkel szemben alp. azt, hogy a kérdésben forgó tárgyak egyike-másika és tüzetesen mely egyes tárgy Sch. Adolf és társa vagyonából került — és pedig tulajdonátruházási jogezim nélkül került — Sch. Lipót és társa czég birtokába, jelen perben perrendszerü módon nem bizonyította, a mi pedig azon — hasonlóképen tüzetesen meg nem határozott — tárgyakat illeti, melyek Sch. Adolf és társa czég vagyonából származott pénzen lettek állítólag beszerezve, ezek még maga ezen puszta tény által a nevezett czég tulajdonává különben sem lettek volna; végre:
