Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. 197 tében az alp. társaságnak ugy az ipartörvény, valamint az általános xxyn magánjog szabályai szerint, jogában állott őt állásából felmondás nélkül azonnal elbocsátani. A másodbiróság ítéletének a per érdemét tár- 59. §. gyazó részét tehát az itt felhozott okokból annál inkább helyben kellett hagyni, mert tekintet nélkül arra, hogy felp. a tanuk vallomásával bizonyított azáltal, a ténykedés által, hogy az alp. társaság több hivatalnokát az uj versenyvállalathoz való átlépésre rábírni törekedett és hivatalos állásából merített üzleti titkokat még alkalmazása idején felhasználni igyek. ~tt a verseny vállalat czéljaira, okozott-e az alp. társaságnak kárt vagy nem? a felp. érintett ténykedése már magában véve megállapítja az előleges felmondL nélkül azonnal való elbocsátás jogának esetét. A perköltség tekintetében az elsőbiróság ítéletében felhozott indokoit a C. is magáévá teszi stb. (1900. okt. 9-én. 637.) Az elbocsátási ok érvényesítése a főnök által. 326. C: Alp. felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Felp. ugyanis alp.-től az alp.-nél való alkalmaztatásaért járó üzletvezetői dijait követeli, már pedig felp. szerint az nem vitás dolog, hogy felp. az alp. tulajdonát tevő részben általa birt jelmezeket magával vivén, azokat zálogba tette és vissza sem váltotta, e szerint a beléje, mint művezetőbe helyezett bizalommal visszaélve, alp. őt továbbra is szolgálatában megtartani nem köteles, és csak jogával élt alp. midőn felp.-t szolgálatából elbocsátotta, ezzel szemben alaptalan vélelemre felperes javára jogot megállapítani nem lehet. Alp. panasza alaptalan. A felebbezési bíróság által tényállás gyanánt meg van ugyan állapítva, hogy 1899. május hóban, midőn felp. Moszkvából visszatérvén, alp.-nek a jelmezruhákat vissza nem adta, mivel ezeket elzálogosította, alp. őt művezetői állásától felmentette, kijelentvén, hogy őt többé nem alkalmazza. Alp. azonban ennek ellenére felp.-t szolgálatában 1900. szeptember 7-ig megtartotta, illetményeit ez ideig kiszolgáltatta, sőt neki külön megbízást is adott. Már most, ha alp.-nek oka és joga lett volna is felp.-t szolgálatából felmondási idő bevárása nélkül és illetményei kiszolgáltatásának beszüntetése mellett azonnal elbocsátani, ilyen joggal az eset felmerülésekor azonnal kellett volna élnie, tényleg azonban nem élt, ami a felebbezési bíróság ítéleti tényállásából kitűnik. Ha pedig akkor nem élt és a szolgálati viszony tovább is folyamatban maradt s alp. arra nézve a tényállást megállapittatni sem kérte, hogy a fentebb vázolt eset megtörténte után merült volna fel felp. részéről valamely oly uj körülmény, mely a szerződési viszony mellett is feljogosítaná alp.-t arra, hogy felp.-t szolgálatából azonnal elbocsássa, most már alp. oly okból, melynek joghatályát maga alp. enyésztette el, felp. illetményeinek kiszolgáltatását jogosan meg nem tagadhatja. (1901. márcz. 27. I G. 92/1900.)