Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

130 Képtelenség a szolgálat teljesítésére. 1875: xxxvii. Azokat az eseteket, amelyekben a kereskedelmi üzletnek főnöke _toz" segédjét felmondás nélkül azonnal elbocsáthalja, az ipartörvényről szóló °9' §' 1884: XVII. t.-czikknek a Kt. 59. §-a helyébe lépett 94 §-a sorolja fel. A törvényien felsorolt eseteken kívül más okból a szolgálati szerződés csak ennek különös kikötése esetén bontható fel. A segéd által szolgálati tevékenysége körében a főnöke érdekében kimutatott üzleti eredmény csekélysége egymagában véve a szolgálati szerződésnek azonnal való felbonthatása okául a törvényben sincs megjelölve. Ilyenül az az A) •/• a- szerződésben sem lett a felp.-el szemben kikötve. A szerződésileg elvállalt kötelesség nem kellő teljesítése szempontjából a főnök az ipartörvény 94. §-a b) és c) pontjainak rendelkezései szerint csak akkor bonthatja fel a szolgálati szerződést, ha a segéd kötelességének teljesítését makacsul megtagadta, egy munkanapon át főnöke akarata ellenére igazolatlanul szünetel, vagy ha kötelességének teljesítésére képtelen. A felebbezési bíróságnak tényállásában azonban nincsenek megállapítva olyan ténykörülmények, melyek a felp. irányában a törvény által megjelölt ezen felbontási esetek fenforgását igazolnák, a létesített üzleti forgalom eredménye is csak bizonyítási adatul szolgálhatott a szolgálati szerződés felbontására okul szolgáló tényeknek megállapításánál, azt azonban, hogy mennyiben szolgálhat az bizonyítékul, a felebbezési bíróság a S. E. 64. §. szerint szabadon mérlegelhette. További panasza az alp.-nek az, hogy még az esetben is, ha a felp.nek a szolgálatból történt elbocsátása jogos ok nélkül történt, az alp. nem kötelezhető az A) a. szerződésben meghatározott egy évi felmondási időre kijáró egész illetménynek azonnali megfizetésére, hanem marasztaltatása csakis a minden hónapban esedékes részletekre mondható ki. Ete a panasz sem alapos, mert az ipartörvény 97. §-ának rendelkezéséből, amely szerint egyfelől a főnöknek segédje irányában, ha ezt törvényes ok nélkül bocsátotta el, a felmondási időre járó illetményére nézve feltétlen fizetési kötelezettsége van megállapítva, más felől pedig ki van mondva, hogy a segédnek ezt az illetményét a főnök a szolgálatból való kilépése előtt köteles kiadni, nyilvánvaló, hogy a segédnek a felmondási időre járó illetménye nincs függővé téve a kártérítéshez való igény érvényesithetésének feltételeitől, hanem az a segédet a törvény alapján végkielégítésül feltétlenül megilletvén, az elbocsátás tényével azonnal esedékessé válik. Azonos szempontokból kell kiindulni akkor is, amikor a felek a felmondás időtartamát szerződéssel a törvényesnél hosszabbra tették, mert ilyen esetben is az ellenkezőnek kijelentése nélkül a felek szerződési szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy a törvénynek a törvényes felmondási időre tekintettel fenálló rendelkezései nyerjenek alkalmazást az általuk meghatározott felmondási időtartamnál is. Az alp.-nek felülvizsgál-ti kérelmében felhozott az az állítása, hogy a felp. már azért sem követelheti az egy évi felmondási időre járó egész illetményének egyszerre leendő megfizetését, mert ő maga