Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. 177 követelését helyesen minősítette a felebbezési bíróság olyannak, mely 18/5:xxx kereskedősegédi viszonyból foly, s melynek érvényesítése első sorban az ^ ipartörvény 92. és 176. §-a szerint az iparhatóság hatáskörébe tartoziK. (1902. febr. 26. H. 4. sz.) Felmondási idö hatáskör megváltozása esetén. 294, C; Ha az utazói minőségben felfogadott kereskedelmi alkalmazóit utóbb üzleti segéd minőségében alkalmaztatik és az alkalmaztatását elfogadja, csak a segédet megillető felmondásra van igénye. A fizetésnek a felmondási időre eső része akkor is jár, ha az alkalmazott a felmondási idő alatt más helyen alkalmazást nyer. (1875. XXXVII. tcz. 43. §. 1884: XVII. tcz. 92. §.) 1898. jun. 21. G. 97. sz.) A felmondás jogi hatása. 295. C: Az alapperbeli ítéletek szerint az alp. az A) a. nyilatkozata alapján az abban kikötött 2000 írt kötbérösszegben az azzal biztosított kötelezettségnek megszegése következtében ama tényállás alapján marasztaltatok, hogy a felp. és az alp. között az az eredeti szolgálati szerződés, amelynek megkötésekor az alp. az A) alatti nyilatkozatot kiállította, változatlanul fenállott, az alp.-nek a szolgálatból 1891. jul. 1-én történt tényleges kilépése napjáig, s az csak a kilépéssel szüntettetvén meg, a kilépés napján vette kezdetét az A) alatti nyilatkozat szerint a> szolgálatnak mejs-üntétől fogva számítandó 3 évi időtartam is. Az alp. pedig perujitási keresatét a felebbezési bíróság tényállása szerint a felebbezési tárgyaláson előterjesztett kérelmében arra alapította, hogy a felp.-el eredetileg megkötött szolgálati szerződés, amelyre vonatkozott az A) alatti nyilatkozat, nem a szolgálatból történt tényleges kilépés idejében, hanem már előbb, akkor szűnt meg, midőn 1888. év márczius hónapban a felp.-nek azt felmondotta és ő a S. Gy. és társa czéghez elszegődött. A perujitási keresetnek alapjául szolgálói e tényállás lényegesen eltér attól, mely az alapperbeli ítéletnek alapját képezte. Habár az alp.-nek felülvizsg. kérelmében felhozott az a jogi érvelése, hogy a Kt. 57. §. rendelkezése szerint a felmondásnak megtörténtével már a szolgálati szerződés megszűntnek tartandó, jogszerű alappal nem is bír, mert a törvényszakasz, illetve az annak helyébe lépett 1884: XVII. tcz. 92. §. rendelkezése szerint a felmondás csak olyan idő határozmányra vonatkozik, amelynek feltétele alatt a szolgálati szerződés felbontható, de annak magában véve még a szerződést megszüntető hatálya nincs, mindazáltal tekintve, hogy az alp. a felebbezési bíróság tényállása szerint perujitási kérelmét a felebbezési tárgyaláson és írásbeli felebbezése tartalmának megfelelően adta elő, abban pedig az általa a perujtiás rendén felhívott tanukat arra is kihallgattatni kérte, hogy azután, hogy 1888. év márczius havában a szolgálatot felmondotta, és a Gy. és társa czéghez elszegődött, és miután az ezzel megkötött szerrődést a felp. biztatására felbontotta, a felp.-sel ujabb szolgálati szerzöDöntvényWr. 12