Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi meghatalmazottak. 133 érdekükben kötelesek voltak volna betétjeiket kellő időben birói köz- 1875:XXXVII benjárás igénybevétele mellett felmondani s azoknak kifizetendő kész- 49 g pénzértékéi birói letétbe helyezni, a felmondás elmulasztását tehát az alp.-ek a takarékpénztári betétek felett önálló rendelkezési joggal nem biró felp.-nek a terhére nem róhatják. (1900. évi május 28-án, 1216. sz.) C: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az < lsőbiróság ítélete hh. Indokok: Az A) alatti szerződés 10. §-a szerint felp. az elsőrendű alp.-el abban állapodott meg, hogy elsőrendű alp. az évnegyedes gabonaszállítás értékét megütő előleget vehet igénybe, ha azt elfogadható értékpapírokkal biztosítja. Mikor tehát elsőrendű alp. K. M. másodrendű alp.-t a B) alatti okirattal meghatalmazta, hogy az őt illető előleget felvehesse, azt tekintettel az A) alatti szerződés 10. §-ának tartalmára, nyilván ahhoz a feltételhez kötötte, hogy biztosítékul elfogadható értékpapírok tétessenek le. Felp. azonban a meghatalmazásnak eme feltétel által kijelölt korlátait túllépve, biztosítékul értékpapírok helyett a M. takarékpénztár által kiállított 3 darab, összesen 10,400 forintról kiállított oetéti könyvet fogadott el. Maga felp. sem Tette tagadásba, hogy a takarékpénztári betétkönyvek kereseti követelését teljesen azért nem fedezik, mert a M. takarékpénztár időközben csődbe jutott; következéskép a fedezet elégtelenségének az oka az, hogy felp. nem véve figyelembe a B) alatti meghatalmazásnak fentebb kifejtett korlátait, értékpapírok helyett biztosítékul takarékpénztári betétkönyveket fogadott el. Minthogy pedig a meghatalmazás egyoldalú túllépéséből származó káros következményekért elsőrendű alp. felelőssé nem tehető, felp.-t az elsőrendű alp. marasztalására irányuló kereseti kérelmével el kelleti utisitani. Hasonlóan elutasítandó volt felp. azzal a kérelmével is, hogy másod- és harmadrendű alp.-ek köteleztessenek annak a tűrésére, hogy a kereseti követelés 5000 frt erejéig a jelzálogból kielégíttethessék, mert bár nem is helyt álló alp.-eknek az a kifogásuk, mintha a kereseti követelés nem az A) alatti szerződésből származnék, azonban kétségtelen, hogy felp. kereseti követelése legalább is akkor lejárt, mikor az F) alatti szerint elsőrendű alp. a meghatalmazást másodrendű alp.-tői 1896. évi áprili; hó 3. napján visszavonta, a kötelezett gabonaszállitást önmaga kezdte meg és arra ujabb 5000 frt előleget felvett. Ekkor tehát felp.-nek kötelessége lett volna a kereseti 10,000 frt előleget behajtani s e czélból a takarékpénztári betéteket felmondani, felp. azonban ezt nem tette. Minthogy felp. nem tagadta, sőt kifejezetten megengedte, hogy a M. takarékpénztár még ekkor a betéteket teljes értékükben kifizette, nyilvánvaló, hogy felp. abbeli mulasztása okozta, hogy a M. takarékpénztárnak 1897. július 28-án bekövetkezett csődbejntása következtében a 10,400 forint értékű takarékpénztári betétből a kereseti követelés már most teljesen ki nem elégíthető, a kereseti követelést teljesen fedező különös biztosítéknak egyedül felp. mulasztásából bekövetkezett csökkenéséért tehát másod- és