Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi meghatalmazottak. in a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak. Ebből folyóan alp. 1875:^*XVI1' joggal hivatkozhatik arra, hogy ő a kereset alapjául szolgáló ügyletet a 45_ § íelp.-nek Bécsben járt ügynökével a 2. a. ellenrendelési jegy tartalmához képest akként kötötte meg, hogy jogosítva legyen a hirdetés megjelenésére adott megrendelést, tizszeri megjelenése után visszavonni. Minthogy pedig alp. 1892. deczember 17. a 3. alatti levélben felp.-t arról értesítette, hogy e jogával élve a hirdetés további megjelenését beszünteti, felp.-nek az ezen levél vétele után megjelent hirdetésnek nem kifogásolt közlési diját 50 irtot keresetbe venni joga nincs; miért U a másodbiróság Ítéletét annyiban a mennyiben felp.-t 50 írt résztőke iránti keresetével elutasította, helybenhagyni kellett. Az 1892. decz. 17-ig megjelent hirdetések 65 frtnyi közlési dijára vonatkozólag azonban az elsőbiróság marasztaló ítéletét a benne foglalt megfelelő indokoknál fogva annyival inkább helybenhagyni kellett, mert az a vitatott szóbeli megállapodás, hogy felp. a megjelent hirdetéseket tartalmazó lappéldányokat alp.-nek beküldeni tartozott, csak abban az esetben lehetne befolyással felp. kereseti jogának megállapitására, ha az is kiköttetett volna, hogy eme kötelezettség elmulasztása az ügylet érvénytelenségét vonná maga után, a mit pedig alp. nem is állit, és mert a lapokban a hirdetések is rendszerint a lap nyelvén közöltetvén, felp.-nek erre vonatkozó ellenkező kikötés hiányában kétségtelen joga volt ahhoz, hogy a neki német szövegben átadott hirdetést, a lap nyelvének megfelelően magyar szöveggel közzétehesse, azt pedig, hogy a közölt magyar szöveg az átadott német szövegnek meg nem felelne, alp. nem is állítván, ez irányban jogsérelemről nem panaszkodhatik. (96. nov. 17. 957. sz.) Utazóra a kereskedelmi törvény 43. §-a irányadó. 188. C: Jelen perben eldöntendő kérdés az, vájjon azon utazó, kinél alp. az itt szóban forgó árumegrendelést tette s ki azt felp. nevében elfogadta, a Kt. 45. §-ában megjelölt kereskedői meghatalmazott minőségével birt-e s hogy ennélfogva az áru megrendelésének az utazó részéről történt elfogadása által az adásvételi ügylet megkötöttnek tekintendő-e? Ezen kérdés pedig igenlőleg döntendő el. A Kt. 45. §. ugyanis azáltal, hogy abban az előbbi két §-ra történik hivatkozás, valamint azáltal is, hogy főnökről tesz említést, nyilván oly keresk. utazónak meghatalmazásáról intézkednek, ki valamely üzletben állandóan van alkalmazva, az üzlet segédszemélyzetéhez tartozik s ezen körülmény fenforgása mellett azon kereskedői segédet, kit főnöke utazó minőségében a telep helyén kivül ügyletekkel megbíz, eladási ügyleteknél az adás-vevés megkötésén felül még a felvételre és fizetési határidők engedélyezésére feljogosítottnak mondja. A 2—5. alatti levelek tartalmából kitűnik, de alp. részéről nem is vonatott kétségbe, hogy azon személy, kinél az árumegrendelés történt, felp. üzletében állandóan alkalmazva van; kétségbe nem vont tény az is, hogy e személy, felp., mint főnöke által utazó minőségében ügyletekkel, jelesen vételi aján-