Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi meghatalmazottak. kereskedői utazó alatt a törvény a telep helyén kivül ügyletekkel meg- 1875: XXXVU. bízott oly kereskedelmi meghatalmazottat ért, a ki valamely kereskedó, mint főnök üzleti személyzetéhez tartozik, mig az oly utazókra, kik a főnökhöz ily szolgálati viszonyban nem állanak, a Kt. 45. §-a nem alkalmazható. Alp. tagadásával szemben azt, hogy az A) alatti kötlevelet alp. nevében kiállító U. Hermann 1894. január 1-én az A) alatti keltkor alp.-nek ily kereskedelmi meghatalmazottja veit, felp. a D) alatt csatolt levéllel és tanuk vallomásaival kívánta bizonyítani, de nem bizonyította, mert az 1897. szeptember 13-án kelt E) alatti alp.-i levélből TJ. Hermannak kereskedelmi meghatalmazotti minősége nemcsak hogy ki nem tűnik, de a mennyiben ezen levél tartalma szerint U.-nak nem volt joga végérvényesen eladásokat eszközölni és nem is volt alp. üzletében állandóan alkalmazva, hanem önálló ügynökségi üzletet folytatott, kétségtelen, hogy U. Hermann alp. kereskedelmi meghatalmazottjának és üzleti segédszemélyzetéhez tartozónak e levél szerint nem tekinthető: mert a H. Arnold tanú által bizonyított azon körülményből, hogy alp. a tanú által U. Hermannal kötött egy ügyletet teljesített, még nem következik az, hogy U. Hermannak alp.-nek kereskedelmi meghatalmazottja volt; mert U. Hermannak vallomása e részben akkor sem volna figyelembe vehető, ha saját kereskedelmi meghatalmazotti minőségét bizonyította volna; mert végre az alp. által felhitt S. Lajos és K. Mór tanuk vallomása szerint U. Hermann más czégeknek is ügynöke lévén,, a tanúvallomásoknak a S. E. 64. §-a alapján mérlegelésével és a viszonválaszban foglalt végiratilag nem tagadott azon körülménynyel való egybevetésével, hogy U. nem alp., hanem bármely hozzáforduló kereskedő részére közvetített, mint ügynök adásvételeket, a kir. Ítélőtábla U. Hermannt a Kt. 45. §-a értelmében vett utazónak nem tekintheti, az általa felp.-el kötött, de alp. által el nem fogadott adásvételi ügyletnek nem teljesítéséből származtatott kártérítési követelés tehát alaptalan. (1898. ápr. 4. 338. sz.) C: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy oly ügynökök, kik mint U. iíermaun is, a ki saját vallomása szerint alp.-nek csak jutalékért működő ügynöke, s a ki az alp.-nek felp. által nem tagadott s igy beismert állítása szerint általános kereskedelmi ügynökséggel foglalkozik, különös meghatalmazás nélkül valamely ügybt megkötésére jogosultsággal nem búrnak s pusztán ügynöki minőségüknél fogva a Kt. 43—45. §§-okban emiitett kereskedelmi meghatalmazottaknak nem tekinthetők: a másodbiróság ítélete ezen s a benne felhozott egyéb indokoknál fogva s azért is helybenhagyandó volt; mert az U. Hermann ügynök által megkötött A) alatti vételügylet nem lévén az alp.-hez intézett ajánlatnak vagy megbízásnak tekinthető s egyébként is arra nézve, hogy felp. az alp.-el üzleti összeköttetésben állana, a perben adat fel nem merülvén, a Kt. 320. §-a jelen esetre alkalmazást nem nyerhet. (1898. szept. 30. 660. sz.) = Azoi:os: C. 205/1891.